Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

10. Sándor, István és Károly, 1914. Azért ütöl az asztalra, Mert egy százas nincsen rajta. Arra kérlek feleségem, Ne gondolkozz olyan mélyen, Huszonnyolc esztendő alatt Egyszer se haltál még éhen, Mit ér a te gondolatod, Csakis ezzel magad rontod, Ismered a természetem, Ellenkezni nem jó velem. Szeretlek én tiszta szívből, Éppen úgy mint első perctől, Gyerekekről ne gondolkozz, Mert azok már bizony nagyok, Jó gyerekek, szófogadók, Nem kevélyek, nem lumpolók Irántuk kötelességünk Megtettük, többet nem tehettünk. Már most tehát arra kérlek,