Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

Ne aggódj, hogy nincsen pénzed, Csak egészségünk legyen jó, Kitartás is lesz akkor jó, De ha mindig mérgesítesz, Elrontod az én kedvemet, Most is hazamentem volna, Hogyha egy sort írtál volna, Jól tudod azt nem szeretem, Más veszekedését néznem. Ezek mindig maradkodnak, Szót se engednek egymásnak. Sándor, Károlyról pediglen Imúgy gondolkozom itten, Építészi tanfolyamra Beadjuk hát őket sorba, „ Lesz belőlük jó építész, Kedvez nekik a szerencse, Szégyent senki nem vall vele. Jövő héten hazamegyek, Elintézem sorba eztet. Ezek után isten veled Most a szabadba kimegyek, Nekem bajom semmi nincsen, Csakhogy nem láthatlak kincsem. Csókollak benneteket, De különösen az én 28-dik év óta velem mérgeskedő feleségem és az én kis Iduska kis leányomat Szerető férjed és apa Bálint Kari, Sándor építész-tanfolyamra jártak, gyönyörű precíz rajzokat csináltak. Apánknak is segítettek elkészíteni a szükséges terveket, költségvetést és alaprajzokat; nyáron pedig nála végezték a gyakorlati munkát. Károllyal és Sándorral érzelmileg a legközelebb álltunk egymáshoz, mi a kicsik, sorstársak. Azt hiszem, életemben senkivel sem civakodtam rajtuk kívül. Éppen abban a korban voltunk, én hét, ők pedig elmúltak tíz évesek,