Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

gondolatot, amely neki nem tetszett: 1848. március 15. megteremti a szabadsajtót! Azelőtt 500 000 kiváltságos úrral, akiknek kötelességeik nem voltak (hisz a honvédelem általános kötelesség volt már), csak jogaik, szemben állt 8 millió paraszt, akiknek jogaik nem voltak, csak kötelességeik: 1848. április 11. megteremti a törvény előtti egyenlőséget! Azelőtt a nemes embernek se tekintette a parasztot, s a paraszt félve közeledett a nemes felé: 1848—1849 vérszövetséggel avatta rokonokká, testvérekké őket, hisz másfélesztendei titáni küzdelemben nemesvér, paraszt-vér vegyes folyt a haza oltárán,hegyen, rónán, völgyön!. . . Nehéz föladat képzeletünk elébe idézni azokat az állapotokat ma, a béke nyugodalmas, áldásos éveiben. Szabadok vagyunk, egyenlők vagyunk, testvérek vagyunk. Nincs többé nemes, nincs többé jobbágy. Magunk választotta képviselők hoznak mindenkit egyenlőn kötelező törvényeket az országgyűlésen, felelős miniszterek ülnek a kormányszékeken, s mindezeken fölül egy tökéletesen alkotmányos, salamoni bölcsességű, atyai jóságú király virraszt belső és külső békességünk, anyagi és szellemi előmenetelünk, s egész nemzeti jólétünk fölött. örvendhetünk tehát a nyugalmas, virágzó jelennek, de ne felejtkezzünk meg a dicsőséges múltról, hogy fölemelt fővel nézhessünk szemébe a homályos jövendőnek. Ti öregek! emlegessétek fáradhatatlanul mindenkor a múltak nagyságát, hogy lelkesedni, bízni tanuljon rajta az új nemzedék! S ti ifjak! Idézzétek gyakran szemeitek elé ama nagy idők emlékét, s ma is a "Talpra magyar", a "Hazádnak rendületlenül", az "Isten áldd meg a magyart" szívig ható dallamai mellett szálljon meg szent lelkesedés benneteket,amely egész kebleteket, egész valótokat átjárván, tegyen mindnyájatokat a magyar szabadságnak egy-egy élő bástyájává! S ti, kik itt vagytok, mindnyájan! Ünnepeljétek, — a magyar nemzeti lét szent érdekében kérlek, - ünnepeljétek az elődök fényes emlékét oly forró érzelmekkel, oly szívetek mélyéből fakadó hazafiassággal, hogy aki látja, aki hallja, gerjedjenek fel lelkében a költő ama gondolatai: "Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal, van abban élni hit jog és erő!"

10