Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
Botka Ferenc: Előszó
Másrészről azonban Mácza érzékelteti azt is, hogy a faktúra fogalomkörével egyesített jelenségek az emberi kultúra egészéhez hasonlóan egymásra épülten, a megszüntetve megőrzés dialektikája alapján fejlődnek, léteznek. Történelmi távlatból szemlélve: nem kizárják, hanem kiegészítik egymást: részei annak a művészi örökségnek, amelynek egészéből kell meríteni. Felhasználva mind az expresszív-torzító, mind pedig a realisztikus megformálási módok adta lehetőségeket. Mérleg és párhuzamok Csábító és kellemes feladat lenne — végigkövetve a szerző gondolatmenetét — hosszabban is elidőznünk a színnel és a kompozícióval foglalkozó, s olvasmányként is élvezetes fejezeteknél. Mégsem tesszük, mert elemzéseinek minden frissesége és változatossága mellett — elméletileg már nem mondanak újat. Részmegállapításaik, kiegészítéseik már csupán a faktúrára vonatkozó általános következtetéseket gyarapítják, variálják. Elérkezett tehát a mérlegkészítés ideje. Mielőtt azonban megvonnánk a pluszok és mínuszok egyenlegét, kitekintésként legyen szabad két párhuzamra is rámutatnunk. 1. Az első rendkívül távolinak tetszhet, s talán meg is hökkent: az Alkotó módszer és művész örökség elemzéseiben az orosz formalista iskola megközelítési módjának egy többszörösen áttételes és átfunkcionált párhuzamát látjuk. Nem kétséges, Mácza már a húszas évek elején is erős vonzalmat érzett a művészet formai kérdései iránt. Már az 1923-24-ben írt A mai Európa művészetének műelemzései s különösen a kubizmus fejezethez kapcsolódó kompozíciós vázlatai — arról tanúskodnak, hogy a művek belső világát nemcsak tartalmilag, hanem formailag is fel kívánta tárni. S ez az értő, a művek megfogalmazását is tekintetbe vevő magatartás vissza-visszatér minden írásában, amely egy-egy művész - Käthe Kollwitz, Uitz Béla - portréjaként készült. 70 70 KsTe KoribBnu,. PeeoniouHfl M xyjibTypa 1927. 2. sz. 65—70. I. Bena YMU.. nesaTb M peeomoiiMH 1927. 4. sz. 63—80. I. Ehelyütt talán nem felesleges rámutatnunk a Mácza és Uitz közötti közeli, baráti kapcsolatra, s azokra az ösztönzésekre, amelyeket szerzó'nk a formai kérdésekre és elemzésekre ugyancsak rendkívül érzékeny művésztó'l kapott.
