Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

2. A művészi tevékenység és típusai

Ezt az egységet nem érthetjük meg, ha lényegét önkényesen egyvalamely al­kotóelemére redukáljuk, hanem csakis úgy, ha az őt kialakító mozzanatainak komplexumát, illetve összefüggéseit vizsgáljuk. A fenti, bár jellegzetes példákkal azonban még korántsem merítettük ki a feudális-despotikus ázsiai államok monumentális-demonstratív (és így a bemu­tatás leegyszerűsített formáiban: agitatív) művészettípusának jellemzését. Csak utalunk az indiai barlangtemplomok alapjában véve igen hasonlójellegű példáira, amelyekben éppen a mennyiségi elv, nevezetesen az emberi energia kolosszális felhasználása még inkább szemmelláthatóan és meggyőzően jelent­kezik, mint az egyiptomi piramisokban, szfinxekben és kolosszusokban. Idő­számításunk első évezrede folyamán India valamennyi fontosabb vidékén, Ceylonon, valamint Kelet-Turkesztánban nagy számú barlangtemplom, kolos­tori épületkomplexum és főleg templom épült — sziklás hegyekbe vájva. Pél­daként említjük az i.e. I. századból való sziklacsarnokot Karle környékén (In­dia nyugati partján, Bombay közelében), az adzsantai barlangcsarnokokat az V-VII. századból (Közép-India), a Kailászanáth („Kailásza hegy Ura": Siva) templomot és az Indra Szabhá (Indra gyülekezete) nevű barlangcsarnokot Elurában (Adzsanta közelében) - előbbi a VIII. századból, utóbbi a LX—X. századból. Ilyenek Kelet-Turkesztán építészeti műemlékei is, különösen a Ki­zil völgyében levő nagy számú barlangtemplom (VI—IX. század), amelyekről szép gyűjtemény ad képet a berlini néprajzi múzeumban (Museum für Völker­kunde). Habár az ókori Indiában is sok olyan elpusztult épület volt, amelyek az egyiptomi piramisokhoz és kolosszusokhoz hasonlóan a nézőt magasba törő méreteivel kívánta lenyűgözni (például Pésavarban a fából épített sztúpa, amely 195 méter magas volt, 8 vagy Nálandában, a Gangesz középső folyásá­nál emelt 90 méter magas stb.), a barlangtemplomok és a sziklás hegyekbe vájt épületkomplexumok mással hökkentenek meg. Képzeljük el a kemény sziklákat, amelyek primitív technika segítségével fokozatosan, nem tudni, Erről a III-IV. században épített sztúpáról egy Indiában járt kínai zarándok a követke­ző adatokat közölte: a sztúpa 47,75 m magas ötlépcsős talpazaton áll. A tulajdonképpeni sztúpa faragott fából épült 13 szinten, és 122 m magas volt. Ebből emelkedett ki egy vas­árboc, amelyet aranyozott rézből készült csatrik (a hatalom ernyő alakú jelképei) díszí­tettek. Ennek magassága 26,84 m volt. Az egész építmény magassága tehát elérte a 194,54 métert. V.o.: Anada K. Koomarswamy: Geschichte der indischen und indone­sischen Kunst.

Next

/
Oldalképek
Tartalom