Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
2. A művészi tevékenység és típusai
Ezt az egységet nem érthetjük meg, ha lényegét önkényesen egyvalamely alkotóelemére redukáljuk, hanem csakis úgy, ha az őt kialakító mozzanatainak komplexumát, illetve összefüggéseit vizsgáljuk. A fenti, bár jellegzetes példákkal azonban még korántsem merítettük ki a feudális-despotikus ázsiai államok monumentális-demonstratív (és így a bemutatás leegyszerűsített formáiban: agitatív) művészettípusának jellemzését. Csak utalunk az indiai barlangtemplomok alapjában véve igen hasonlójellegű példáira, amelyekben éppen a mennyiségi elv, nevezetesen az emberi energia kolosszális felhasználása még inkább szemmelláthatóan és meggyőzően jelentkezik, mint az egyiptomi piramisokban, szfinxekben és kolosszusokban. Időszámításunk első évezrede folyamán India valamennyi fontosabb vidékén, Ceylonon, valamint Kelet-Turkesztánban nagy számú barlangtemplom, kolostori épületkomplexum és főleg templom épült — sziklás hegyekbe vájva. Példaként említjük az i.e. I. századból való sziklacsarnokot Karle környékén (India nyugati partján, Bombay közelében), az adzsantai barlangcsarnokokat az V-VII. századból (Közép-India), a Kailászanáth („Kailásza hegy Ura": Siva) templomot és az Indra Szabhá (Indra gyülekezete) nevű barlangcsarnokot Elurában (Adzsanta közelében) - előbbi a VIII. századból, utóbbi a LX—X. századból. Ilyenek Kelet-Turkesztán építészeti műemlékei is, különösen a Kizil völgyében levő nagy számú barlangtemplom (VI—IX. század), amelyekről szép gyűjtemény ad képet a berlini néprajzi múzeumban (Museum für Völkerkunde). Habár az ókori Indiában is sok olyan elpusztult épület volt, amelyek az egyiptomi piramisokhoz és kolosszusokhoz hasonlóan a nézőt magasba törő méreteivel kívánta lenyűgözni (például Pésavarban a fából épített sztúpa, amely 195 méter magas volt, 8 vagy Nálandában, a Gangesz középső folyásánál emelt 90 méter magas stb.), a barlangtemplomok és a sziklás hegyekbe vájt épületkomplexumok mással hökkentenek meg. Képzeljük el a kemény sziklákat, amelyek primitív technika segítségével fokozatosan, nem tudni, Erről a III-IV. században épített sztúpáról egy Indiában járt kínai zarándok a következő adatokat közölte: a sztúpa 47,75 m magas ötlépcsős talpazaton áll. A tulajdonképpeni sztúpa faragott fából épült 13 szinten, és 122 m magas volt. Ebből emelkedett ki egy vasárboc, amelyet aranyozott rézből készült csatrik (a hatalom ernyő alakú jelképei) díszítettek. Ennek magassága 26,84 m volt. Az egész építmény magassága tehát elérte a 194,54 métert. V.o.: Anada K. Koomarswamy: Geschichte der indischen und indonesischen Kunst.
