Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
2. A művészi tevékenység és típusai
Sietünk azonban hozzátenni, — mindez csupán az adott művészet típusának alapvető jellegét magyarázza, s korántsem elegendő ahhoz, hogy az egyes emlékműveket a maguk konkrétságában is értsük. Azt, hogy a fáraót a gizehi szfinxben emberfejű, oroszlántestű csodalénynek ábrázolták, már csak a mitológia tudja megmagyarázni, amely gyökereivel azokba az időkbe nyúlik viszsza, amikor még nem volt sem fáraó, sem fejlett és mesterséges öntözésű földművelés, amikor a vadászó és állattenyésztő nép — a társadalmi munkamegosztás hajnalán — elkezdte kialakítani elképzeléseit a nemzetség, a család új vezetőiről és megalkotta ezek művészi képmását; fantasztikus formában egyesítve és kombinálva az állatok életéből és saját emberi életükből merített tényeket, tapasztalatokat. Arra a kérdésre, hogy a szfinx miért fordul arccal kelet felé (amit esetleg mi már nem is veszünk észre, de aminek a kortársak számára ideológiai jelentése volt), csak úgy tudunk válaszolni, ha megvizsgáljuk az ókori egyiptomiak vallási képzeteit. Tudjuk azt például, hogy az egyiptomiak Amon-Rát, a Napistent imádták, aki már abban az időben főisten volt és kiszorította az összes többi korábbi helyi istent, amiként a fáraó is kiszorította és alárendelte magának az egykori tartományok régi uralkodóit. Végül is mivel magyarázható az a meglepő tény, hogy ennek a húsz méter magas kolosszusnak az emberi feje olyan élethű? Mivel magyarázható továbbá, hogy a szfinx feje, amelyet a helyszínen levő óriási kőtömbből faragtak ki, ilyen magasságban és ilyen nagyságban a művész (művészek) primitív szerszámai alatt megőrizte természetes arányosságát, hogy az ókori művész ilyen pontosan ki tudta számítani ezeket az általa jól eltalált alulnézeti arányokat? Mivel magyarázható, hogy a szfinx arcát kelet felé fordítva nemcsak ezzel a hagyományos mozzanattal, hanem arckifejezésével is szimbolizálni tudta kora embereinek vallásos elképzeléseit a Napról, amely elősegíti munkájuk gyümölcseinek érését? Ebben természetesen megmutatkozott az a nagy művészi kultúra, az a nemzedékről nemzedékre szálló művészi örökség, amely nélkül a szóban forgó emlékmű nem lett volna lehetséges, és amelytől elszakítva ezt az emlékművet nem tudjuk maradéktalanul megérteni. Mindezek a mozzanatok — a világ elsajátításának specifikus formája (amely az adott művészet típusának meghatározó jellegében /monumentalitásában/ fejeződik ki) a vallási eszme, a mitológiai szüzsé, ez utóbbi formai kidolgozása egy meghatározott anyagban, s végül az egész emlékmű társadalmi jelentése — mindez egy adott konkrét egységben jelenik meg, amelytől elvonatkoztatva nem lehet sem megérteni, sem megmagyarázni az egyes mozzanatokat, mivel azok a termelőerők meghatározott színvonala alapján fejlődő társadalmi valóság különböző oldalai sokrétű egységének bonyolult együtthatását alkotják.
