Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

2. A művészi tevékenység és típusai

sekre indította, méghozzá olyanokra, amelyek elsikkasztanak a művészi fejlődés történelmi folyamatából és törvényszerűségeiből számos lényeges mozzanatot.

3 Pedig ez a probléma mindig létezett. A művészet egész történelmi fejlődése folyamán fáradoztak megoldásán. S ma is felvetődik a művészet szocialista típusának fejlődésével kapcsolatban; elméleti síkon pedig már Marx és Engels is fölvetette, méghozzá rendkívül szabatosan. Marx az Értéktöbblet-elméletekben (ahol igen részletesen vizsgálja az anyagi és a szellemi termelés kérdéseit) azt írja: „A tőkés termelési módnak a szellemi termelés más fajtája felel meg, minta középkori termelési módnak". Majd így konkretizálja gondolatát: „Például, a tőkés termelés ellenségesen áll szemben bizonyos szellemi termelési ágakkal, például a művészettel és a költészettel. Máskülönben a XVIII. századi franciák képzelgésébe esünk, amelyet Lessing oly szépen kigúnyolt. Mivelhogy a mechanikában stb. jóval előbbre vagyunk a régieknél, miért ne tudnánk eposzt is írni? S íme az Henriade az Iliász helyett!"

4 Marx többször visszatér, mégpedig az ideológia és általában a társadalom egyenlőtlen fejlődésének törvénye alapján, arra a gondolatra, amely szerint összhang van „a társadalmi tudat meghatározott formái", ,,a világ elsajátításának" módjai és az anyagi termelés őket létrehozó meghatározott módjai és a termelési viszonyok között. Beszél erről egyebek között az oly sokat idézett, de a művészettörténészek által oly kevéssé megemésztett Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához című írásában is. Kereken kimondja, hogy az Iliásztípusú eposz lehetetlen a nyomdaprés vagy éppen a nyomdagép korában, mert a termelőerők fejlődésével eltűnnek „az epikus költészet szükséges feltételei" (a természet mitologizálása, a rege, a monda, a múzsa stb.), hogy „a művészet Hogy milyen gyakorlati következményekkel járt az előttünk álló problémák bonyolultságától való ilyetén leegyszerűsítő félelem - a továbbiakban még látni fogjuk. Itt csupán annyit jegyzünk meg, hogy egy sor művészeti szervezet fanyalgása a művészeti gyakorlat olyan formáival szemben, mint például a népünnepélyek rendezése, a „hétköznapi művészet" lebecsülése, a plakát és a monumentális kép terén végzett munka lekicsinylése: - módszertani szempontból abban gyökerezik, hogy képviselői nem értik a különféle művészeti ágak egymásutánjának törvényszerűségeit, arányuk és az egyes művészeti ágak közti viszony változásának törvényszerűségeit. 4

Marx: Az értéktöbblet elmélete. - Marx és Engels: Művészetről, irodalomról.. Id. kiad. 82,83.1.