Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
2. A művészi tevékenység és típusai
területén belül még bizonyos jelentős megformálások is a művészeti fejlődésnek csak fejletlen fokán lehetségesek". 5 Marxnak mindezek a megállapításai természetesen semmilyen alapot nem adnak a kérdés „lefista" vulgarizálásához, amely az egyes művészeti ágakat közvetlenül a gazdasággal magyarázza. Ugyanígy a görög művészet marxi értékelése sem nyújt alapot ahhoz, hogy e művészet bájától és élvezetétől elbűvölten szemet hunyjunk a művészet fejlődésének tényleges menete, a művészi gyakorlat fajtáinak és formáinak valóságos (és Marx által jelzett) változásai fölött. A valóság bonyolultabb a leegyszerűsítő sémáknál. Vegyük szemügyre például az ázsiai típusú feudális-despotikus formációk monumentális művészetét, azt a művészeti ágat, amelybe az egyiptomi piramisok, templomok és kolosszusok, az indiai szabadban álló- és barlangtemplomok (gazdag szoboranyagukkal és falfestészetükkel), az asszír és babiloni művészet maradványai, a lo-jangi (Kína) barlangtemplom romjai, s részben az ősi Peru és Mexikó művészete tartozik bele. Ezekben a műemlékekben első pillantásra az a csodálatra méltó, hogy tartalmuk ideológiai kidolgozottságának kiváló minősége szervesen, hallatlanul mélyen párosul a művészi elgondolás anyagi megvalósításának monumentális méreteivel. Amely utóbbi eleve nagy emberi kollektívák roppant erőfeszítéseit és a formai-technikai ismeretek igen magas színvonalát tételezi fel. Ez a szerves monumentalitás, a művészetnek ez a „mennyiségi grandiozitása", mint V. Friese mondja, a maga konkrét specifikumát tekintve kétségtelenül kapcsolatban van az őt életre hívó gazdálkodás formáival. De az előbbi (a művészet) mennyiségi voltát nem lehet mérni és megmagyarázni az utóbbi (a gazdaság) mennyiségi mércéjével. Vitathatatlan például, hogy a Kheopsz-piramis, amely az alapzatnál 233 méter széles, magassága pedig 146 méter, amelyet különböző árnyalatú fehér kövekkel burkoltak, és amelynek felépítéséhez Hérodotosz nagyon hozzávetőleges becslése szerint 100 000 embernyi munkaerő 20 évi mindennapos munkájára volt szükség, sokat mondó dokumentuma mind a termelőerők fejlettségi szintjének, mind azon termelési viszonyoknak, amelyek közepette és amelyeknek az alapján létrejött. Ugyanezekről ad hírt a később, az úgynevezett Középbirodalom korában épített kolosszális gizehi Szfinx, a még később, már az úgynevezett Újbirodalom korában épült óriási Amon-templom Karnakban, amelynek alapterülete 1400x600 méter, oszlopai egy részének magassága eléri a 21 métert, valamint ugyanezen társadalmi-gazdasági alakulatnak több más műemléke. Ha viszont e 5 Uo.,30.1.
