Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

1. A konkrét vizsgálat módszertani előfeltételei

azon országokban, amelyekkel hazája érintkezésben állt"

38 - írta Marx és Engels. Csak akkor érthetjük és ismerhetjük meg a művészetet, ha kiismerjük magunkat fejlődése és meghatározottsága e bonyolult folyamatában. A proletár művészet fejlődési útját sem lehet tehát megérteni, irányítani és korrigálni csupán abból a fő követelményből kiindulva, hogy e művészetnek vissza kell tükröznie — mégpedig helyesen — a proletariátusnak a szocializmusért vívott harcát és e harc objektív feltételeit, ha közben nem ismerjük, milyen anyagot hagyott hátra a művészet megelőző fejlődése, s e harc sajátos kifejezésének milyen kritikai feldolgozásra váró lehetőségeit halmozta fel az elmúlt századok fejlődése. S harcolni sem lehet valóságunk művészeti megismerésének esetleges torzításai ellen, amelyek lidércnyomásként nehezednek az agyra", ha nem ismerjük, nem elemezzük kritikusan és nem oszlatjuk szét ezt a „lidércnyomást". Mindebben csak akkor tudjuk kiismerni magunkat, csak akkor tudunk harcolni a fölösleges, idegen és ellenséges művészeti koncepciók ellen, csak akkor tudjuk kiirtani a lidércnyomást", a kapitalizmus maradványait tudatunkban, s kritikusan elsajátítani a szükséges elemeket, ha a marxi—lenini tanítás helyes álláspontján állva vizsgáljuk anyagunkat — s annak a harcnak pártos szempontjából, amelyet a proletariátus folytat általános, kulturális és ezen belül művészeti hegemóniájáért —, mely egyben nélkülözhetetlen híd az osztály nélküli kommunista társadalom kultúrája és művészete felé. A ,/lémet ideológiából" - Marx és Engels: Művészetről, irodalomról. Bp. 1966./ 140. 1.