Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

1. A konkrét vizsgálat módszertani előfeltételei

Ugyanezt mondhatjuk művészettudományunkról is. Az új szakemberek képzése az akkoriban uralkodott koncepciók alapján történeti vonalon folyt, és kizárólag (vagy csaknem kizárólag) múzeumi dolgozókat képezett, akik nem voltak kapcsolatban a gyakorlattal. Ez abban az időszakban a marxista művészettudomány fejlődésének általános elmaradottságát jelezte Ezt követően művészettudományunk előbbre lépett, különösen az 1931-es művészettörténeti vita idején, amely feltárta elsősorban e sorok írójának mechanisztikus hibáit, és menetével, ha nem is eléggé szélesen és mélyen, de megvilágította az egész művészettudományi front állapotát. A művészettudomány, akárcsak a művészi gyakorlat, csak akkor tekinthető teljesen felkészültnek a proletár művészet alkotó módszere területén rá váró feladatok teljesítésére, ha tovább folytatjuk a harcot minden velünk ellenséges tendencia ellen, a kétfrontos harcot tudományunk lenini tisztaságáért; ha következetesen és elmélyülten érvényesítjük a marxi—lenini tanítást sajátos területünkön. Az alkotó módszernek — a művészeti gyakorlat számára legtöbbet nyújtó — központi kérdése közvetlenül és szervesen összefügg a művészi örökség felhasználásának problémájával. ,,A proletárkultúra nem pottyan le készen valahonnan, ismeretlen helyről, nem azoknak az embereknek a kitalálása, akik a proletárkultúra terén szakembereknek nevezik magukat."

7 Engels pedig így ír erről: ,,Mint minden új elméletnek, a szocializmusnak is mindenekelőtt a készen talált gondolati anyaghoz kellett kapcsolódnia, bármennyire is a gazdasági tények talajában gyökerezett."

8 Vitathatatlan, hogy a művészi örökség és ennek kritikus felhasználása rendkívül fontos dolog. De ahhoz, hogy ezt az örökséget felhasználhassuk, hogy, mint Lenin mondja, birtokba vegyük ,,az egész tudományt, a technikát, minden ismeretet, a művészetet",

9 amelyet az emberiség eddigi fejlődése reánk hagyott, mindenekelőtt ismernünk kell azt. Lenin fentebb említett útmutatásai tehát azt a feladatot róják ránk, hogy a marxista módszer és elmélet birtokában — alapozásként — feldolgozzuk és értékeljük a művészet történetét. Nézzük meg. hogyan vizsgálta Lenin a gyakorlatban a kulturális örökség felhasználásának kérdését. Ezúttal azonban nem a témával kapcsolatos klaszAz ifjúsági szövetségek feladatai. LÖM 41. köt. Bp. 1974. 290.1. Engels: Anti-Dühring. Marx és Engels Müvei (továbbiakban MEM) 20. kötet. Bp. 1963. 17.1. A szovjet hatalom sikerei és nehézségei. LÖM 38. köt. Bp. 1973. 52.1.