Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

1. A konkrét vizsgálat módszertani előfeltételei

munkát kell végeznie e ténybeli és gyakorlati anyagon. ,A proletarkultúrának ama felhalmozott tudás törvényszerű továbbfejlődésének kell lennie, amelyet az emberiség a tőkés társadalom, a földesúri társadalom, a hivatalnoki társadalom igája alatt szerzett meg." ,,Ha nem értjük meg világosan, hogy proletárkultúrát csak akkor lehet építeni, ha pontosan ismerjük az emberiség egész fejlődése által létrehozott kultúrát, csak úgy, hogy ezt a kultúrát átdolgozzuk - ha ezt nem értjük meg, nem fogjuk ezt a feladatot megoldani."

6 A műalkotást magát, eszméjét, ennek az eszmének a hatását, az eszme helyes kifejezésének a lehetőségét és ezzel a valóság ezen eszmében való helyes visszatükrözésének a lehetőségét teljes egészében a társadalmi valóság határozza meg. Viszont azt a kérdést, hogyan testesítjük meg az adott eszmét a konkrét műalkotásban, hogyan találjuk meg az eszme sajátos kifejezését, nem lehet gyakorlatilag eldönteni, ha nem vesszük figyelembe, nem ismerjük és nem használjuk fel megfelelően a művészet előző fejlődése során felhalmozott tapasztalatokat. Felkészültek-e művészeink és marxista művészettudományunk arra, hogy vállalják ezt a feladatot? Ami a fiatal művészeket illeti, teljes határozottsággal kijelenthetjük, hogy egyáltalán nincsenek felkészülve e kérdés megoldására. Művészeti tanintézeteink a legutóbbi időkig nem rendezték át új elméleti alapokon soraikat, s ezért nem is tudtak harcot indítani a proletár művészet alkotó módszerének elsajátításáért. Az új szakembereket gyakran teljesen ellentétes irányban nevelték, a fiatal tanítványok figyelmét egy-egy iskola tanulmányozására összpontosították, dogmatizálva annak módszereit. Emlékezzünk akár csak arra, hogy az egykori moszkvai Vhuteinban szüntelenül képezték az impresszionistákat és cézanne-istákat; gondoljunk a leningrádi egykori Művészeti Akadémiából kikerült fiatal művészekre, akiket az „akadémikus klasszika" manierista kopírozására neveltek. Az egészséges mag, amely az elrontott „évfolyamok" e tömegéből épen megmaradt, az SZK(b)P KB 1932. április 23-i határozata értelmében átképzésre szorul, és ma már hozzá is látott az átképzéshez. Ez utóbbi tény arról tanúskodik, hogy művészeink meg tudják teremteni azokat a feltételeket, amelyek elengedhetetlen feltételei annak, hogy sikeresen harcoljanak a kiváló minőségű, szocialista tartalmú művészetért. 6 Az ifjúsági szövetségek feladatai. Beszéd a Komszomol III. kongresszusán. LÖM 41. köt. Bp. 1974. 290.1.