Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
Botka Ferenc: Előszó
geikről, kétségen kívül: a harc, a fegyver, a támadás, a front és a hozzájuk hasonló, illetve kapcsolódó megfogalmazások nyomasztó fölényét lennénk kénytelenek konstatálni. Hozzátéve azokat a sztereotípiákat, mint például „az osztályéberség fokozása", „a gazdaság és kultúra kapitalista elemeinek a felszámolása" vagy éppen „a mensevizáló idealizmus" felemlegetése stb., amelyek par excellence érzékeltetik azt a bizonyos „fronthangulatot", amelyről szóltunk, s amelyek közvetve már-már azt a benyomást keltik, mintha maga Mácza is „beállt volna a sorba". 60 S a puszta frazeológián túlmutatva, ezt a következtetést sugallják azok az idézet-görgetegek is, amelyek a bevezető fejezeteknek szinte minden bekezdésére ránehezednek. Olyanformán, hogy helyenként már alig lehet megkülönböztetni, hol kezdődik Mácza eredeti szövege, s hol az azt „megtámogató" marxi vagy lenini idézet. Ne hagyjuk azonban magunkat félrevezetni! Ha figyelmesen végigböngészszük az idézett művek jegyzetapparátusát és átgondoljuk a Mácza által alkalmazott idézés-technika értelmét, egyre világosabbá válik, hogy épp az ellenkezője igaz annak, mint amit az első olvasat asszociál. Mácza nem illusztratív idézet-kommentárokat ad, mint számos kortársa, hanem fordítva: saját gondolataihoz keres általuk támaszt, igazolást. A marxizmus-leninizmus klasszikusainak újonnan feltárt és közzétett alkotásaira s a napipolitika irányadó állásfoglalásaira való hivatkozások azt kívánták — a maguk sajátos kommunikációs felhangjaival — az olvasóval közölni, hogy a szerző ismeri őket, s hogy művének — feltehetően ellenkezést kiválEzzel a front-frazeológiával nemcsak a kötetben, hanem Mácza egyéb ekkor született megnyilatkozásaiban is találkozunk. Ezt tapasztaljuk a „Semlegesség" leckéje a művészetben című kritikájában, amelyet az AHR köréhez tartozó F. Bogordszkij tárlatáról út, s amely eléggé kemény hangnemben kommentálta a festó' szovjet témájú képeit. Ezek „semleges" stílusa, szerinte, közömbösíti az egyébként is deklaratív mondanivalót. S hasonló a hangvétele az 1931 ó'szén megfogalmazott Döntő csata előtt című szemléjének, amelynek alcíme is eléggé jellegzetes: Felfejlődött támadás a képzőművészet frontján. VpoKM "HeyTpann3Ma" B MCKVCCTBC JluTepaTypa M ncKyccTBO 1931. 2—3. sz. 152-157. I. riepeA peuiatouiMM 6oeM. 3a pa3BepHyroe counanncTMHecKoe HacTynneHne Ha cppome M30MCKyccTBa. CoBercKoe MCKyccTBO 1931. nov. 5. sz. 2. I.
