Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Botka Ferenc: Előszó

tó — alaptételeit ezeknek az idézeteknek a szellemében, értelmezésével vetette papírra.

61 E sajátos, védekező gesztusokkal tarkított kommunikáció tartalmát úgy tudjuk felfedni, ha néhány példával illusztráljuk. Központi jelentőségűnek látjuk például a J.V. Sztálinnak a párt XVI. kongresszusán (1930. júniusában) tartott beszámolójára való hivatkozást, illetve, hogy belőle Mácza éppen azt a részt idézi, amely deklarálja, hogy a szocializmus sokat emlegetett „támadásának" a lényegét nem a megtorló intézkedések alkotják, hanem az építő, az alkotó folyamat.

62 Nem kétséges, ez az idézet mindenekelőtt — idézőjét jellemzi, aki önmagát, könyve koncepcióját véli általa „lefedezni". Nevezetesen azt a korábbi elképzelését, hogy az úgynevezett rekonstrukciós periódus magában foglalja egyben a magasabbrendű művészi „építkezés" igényét is. Durván fogalmazva: azt a tényt, hogy a gazdasági rekonstrukció programjába Mácza belemagyarázza saját művészetpolitikai programját a csak külsőségekkel politizáló művek visszaszorításáról és az igazi művészi értékek, a minőség előtérbe helyezéséről. A kötet rutinszerűnek tetsző idézetei ilyenformán segítségünkre vannak a szerző elgondolásainak további felfedésében is. Például az első fejezetnek abban a gondolatmenetében, amely a politikai frázisok elburjánzása ellen tiltakozva a művészi elemzések konkrétságát sürgeti. Ezúttal Lenin utópia-elemzései szolgáltatják a védőpajzsot. A hosszan idézett passzusok

63 voltaképpen a monográfia műelemzéseit, s tágabban: a művészet műcentrikus megközelítési módját vannak hivatva megvédeni, mindazokkal szemben, akik akkoriban könnyű szívvel utaltak minden ilyenfajta vállalkozást a formalista — következésképpen politikailag haszontalan és káros — pepecselgetések körébe. Formálisan járnánk el azonban, ha ezeknek az idézeteknek csak e ,funkcionális" oldalát hangsúlyoznánk. A monográfia eredeti kiadásának bibliográfiai hivatkozásai szemléletesen körvonalazzák Mácza munkamódszerét és naprakész elméleti tájékozottságát. Az idézetek többsége ugyanis Marx és Engels 1931-ben kiadott levelezésébó'l, a húszas évek közepén beindított Marx és Engels-archívumból s Lenin összegyűjtött műveinek első kiadásából való: azokból a forrásokból, amelyek számos új dokumentum közzétételével gazdagították a szakirodalmat, s megteremtették a lehetőségét az irodalom és művészet alapkérdéseinek az újrafeltételére. 62 Kötetünkben ld. 69.1. 63 Kötetünkben ld. 76.1.