Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
3. A műalkotás eszméje és a képmás
Következésképpen Zeusz e művészi képmásai közül egyik sem meríti ki Zeusz fogalmát e fogalom történelmi mozgásában, viszont mindegyik tartalmazza e fogalom (eszme) fejlődésének egy-egy konkrét mozzanatát. Mármost amikor a fogalom és a képmás fejlődéséről (átmeneteiről) beszélünk, figyelembe kell vennünk, hogy a képmás (és egyszersmind a fogalom) fejlődése nem a gazdagodás egyenes vonalán megy végbe. Nem képzelhetjük el úgy a dolgot, hogy Zeusz vagy Dávid eredeti képmása egyhangú, egyszerű, unalmas és csak később kezd gazdagodni, válik egyre sokrétűbbé, tartalmasabbá és kifejezőbbé. A fejlődés végbemehet más utakon is: a képmás ideiglenes gazdagodásán át az eszmei kiüresedése felé, száraz szimbolikává válása felé (mint például Dávid és Góliát alakja az imperialista rajzokon, ahol a kis Ausztria-Magyarország — Dávid — elpusztítja a gigászi Oroszországot — Góliátot), vagy pedig heraldikai stb. szimbólummá válása felé. 5 Vannak azonban olyan esetek is, amikor a képmás egyik oldala fejlődik, s ennek alapján mintegy átcsoportosítódik a többi oldal, új tartalmat, új értelmet kap. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozzuk, hogy ez az új tartalom, ez az új értelem nem a képmás immanens fejlődésének eredménye, hanem azt a konkrét, valóságos alapot tükrözi vissza, amely az emberek tudata révén újból megteremtette ezt az immár új képmást. Ebből a szempontból éppenséggel nagyon tanulságosak azok a példaként említett Dávidok, amelyeket fentebb elemeztünk, ahol az egyik oldal — a hősiesség oldala — megnő más oldalak rovására—a győzelem ügyébe való természetfölötti beavatkozásról szóló vallásosmisztikus képzetek rovására. Végezetül vannak olyan esetek, amikor ez vagy az a képmás fejlődése során — miközben erősödnek kifejező voltának formai oldalai - formai-esztétikai kísérletek ürügyévé válik és olyan tartalmat kap, amelynek semmi köze sincs az adott képmás eredeti tartalmához. (Jellemző példa lehet ebben a tekintetben Manet Krisztus megkorbácsolása, Slevogt Don Juan című képe stb.). Az olvasó valószínűleg észrevette, hogy az eddig említett példák a művészi képmásnak csak egyik fajtájához kapcsolódtak, nevezetesen a megszemélyesített képmáshoz. Ezt elemeztük tartalma szempontjából, s vele összefüggésben: művészi kifejezésének fő vonásaiban, illetve általános fejlődése szempontjából. Vizsgáljuk meg most ugyanazon szempontból a képmás egy másik típusát, azzal a különbséggel, hogy a fejlődés módszertani kérdését lefordítSpéldául Orfeusz hárfája mint szimbólum a zene jele, Aesculapius serlege a kígyóval mint az orvostudomány jele, a keresztény kereszt, a heraldikai állatok stb.
