Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Botka Ferenc: Előszó

Mácza sohasem értett egyet a szociológiai iskola művelőivel, még kevésbé szépszámú vulgarizálóival. Már első kötete, A mai Európa művészete is voltaképpen vita a művészet társadalmi meghatározottságát mechanikusan értelmező nézetekkel, anélkül azonban, hogy ezt programszerűen kinyilatkoztatná. Az európai avantgárdé jelenségeinek árnyalt — a művek sajátos szféráját előtérbe állító — értelmezése s társadalmi kötődésük sokféleségének konkrét (társadalom- és eszmetörténeti) kimunkálása már eleve túlmutatott a szociológiai megközelítés egykori gyakorlatán. S ugyanezt tapasztalhattuk az Irodalom és munkásosztály Nyugaton című monográfiában is, amely a művészetben megtestesülő eszmei-ideológiai tartalmak árnyalt kibontásából kiindulva értő elemzések hosszú sorában mutatott rá e tartalmak és az őket megtestesítő műfaji formák közötti összefüggésekre. A könyv külső érvelése azonban ekkor is csupán a proletárírók vulgarizálása ellen irányult; szót sem ejtve továbbra sem a szociológiai iskoláról. E csendes, mondhatnánk „konstruktív" oppozíció jellemzi Mácza első művészetelméleti írásait is, amelyeket már mint a Kommunista Akadémia munkatársa s a művészetelmélet „hivatásos" művelője vetett papírra. Ilyen például első terjedelmesebb művészetelméleti tanulmánya, amelyben a német Lu Märten Wesen und Veränderung der Formen-Künste című könyvét, illetve koncepcióját teszi mérlegre.

13 Látszólag úgy tesz, mintha valóban csak Lu Märten műve érdekelné, s csupán futólag utal arra, hogy a szerző módszere és a szociológiai iskola, pontosabban: a szociológiai iskola által mintának tekintett hausensteini művészetszemlélet - lényegében azonos tőről fakad.

14 Elemzései ezek előrebocsátásával azután kimutatják Lu Märten Itt jelent meg először Mácza többször idézett tanulmánya: A szovjet esztétikai gondolat fejlődése a forradalom első évtizedében. (Magyarul: Mácza: Esztétika. 201-309.1.) A kötet függelékében válogatott bibliográfia foglalja össze a húszas évek esztétikai tárgyú vitáit és szinte valamennyi jelentős (kötet- és folyóirat-) publikációját. 13 BecTHMK KOMMyHMCTUHecKofí ato/ieMHH 1926. 14. sz. 275-290.1. Lu Märten (1879- ) publicista és elbeszélő, az első világháború előtt a szociáldemokrata Vorwärts munkatársa, 1920-ban belépett a KPD-be, rendszeresen publikált az 1922-ben indult és Bécsben megjelenő Arbeiterliteratur című folyóiratban. Az ismertetett köteten kívül más elméleti munkája nem ismeretes. A nyugati vulgaris szociológia egyik legismertebb képviselőjének, Wilhelm Hausensteinnek (1882-) a művei: Művészet és társadalom, továbbá: Kísérlet a képzőművészet szociológiájára igen népszerűek voltak a Szovjetunióban. Orosz fordításaik elé V. M. Friese írt előszót, s A. V. Lunacsarszkij is két terjedelmes tanulmányban méltatta őket. Részletesebben ld. Nyírő Lajos id. tanulmányát. Literatura 1976.1. sz. 13-15.1.