Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)

Botka Ferenc: Előszó

koncepciójának ellentmondásosságát, mi több: tarthatatlanságát. Azt például, hogy a szerző a művészet termékeiben csak a társadalom-gazdaság puszta tárgyi produktumait látja; hogy a művészeti alkotások vizsgálatában elvonatkoztat az azokban megtestesülő lelki, művészi és ideológiai tartalmaktól; hogy a művészettörténetet kvázi a társadalomtörténet illusztrációjaként fogja fel. Lu Märten könyve kapcsán így félreérthetetlenül a ,,marxista nézetek gyermekbetegségeként" volt jellemezhető e felfogás, amely tulajdonképpen távoli tükörképe a vulgáris szociológia szovjet gyakorlatának. 15 Hogy Mácza e közvetett — „lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen" — kritikai módszere mennyire következetes és koncepciózus, az egyéb bírálataiból is egyértelműen kiderül. így például azokból, amelyeket J.I. Joffe: Kultúra és stílus (1927) és F.I. Smit:^4 szociológiai művészettudomány tárgya és határai (1928) című tanulmányköteteinek szentelt.

16 Mindkét szerző a szociológiai módszer vulgáris alkalmazója, s a már jelzett módon keres közvetlen összefüggést a történelem, a társadalom-gazdaság fejlődése és a művészet stílusai, korszakai között. F.I. Smit például a művészet történetét a következő hat ciklusra osztja: 1. paleolit, 2. a dinasztiák előtti Egyiptom, sumér kultúra stb., a neolit és preneolit, 3. asszír-babiloni kultúra, Egyiptom, Kína, India, 4. Fönícia, Görögország, Róma, 5. Európa napjainkig, s végül 6. a jövő, Mácza külön terminust is kreál a túlbuzgó neofiták módszerére: a „szupermaterializmust"; e jelzős szerkezettel húzva alá művelői szemellenzős egyoldalúságát. Utóbb Mácza több szovjet szerzővel kapcsolatban is használja. A „szupermaterialisták" közé sorol többek között néhány konstruktivistát, például V. Arvatovot, akik a művészet „tárgyiasságát" (a művészetet mint „termelést") hangsúlyozva tagadták az alkotások világnézeti vagy ideológiai hozadékát. 16 K Bonpocy MapKcucTCKoií nocTaHOBKn npo6neMbi CTM/IH. BecTHUK KOM My HwcTvmecKOÍÍ aK6A6Mnn 1928. 25. sz. 96-115.1. TeopnH LuecTn cKaMKOB MÍIM B neM 6ena HCTOPMKOB? Flo noBoay KHMTM O.M. UlMma: ripeAMeT M rpaHMiia counonornn ncKycciBa. KHnra M peBoniounR 1929. 1. sz. 57— 59.1. Jeremija Iszajevics Joffe (1896-1938) a „szintetikus" szociológiai módszer híve volt. Felfogása szerint a művészetet a társadalomban betöltött funkcionális-regulatív szerepéből kiindulva kell megközelíteni. F.I. Smit a leningrádi Állami Művészettörténeti Intézet vezetője volt. Művészettörténeti kutatásai mellett - mint bizantinológus - 1922-től foglalkozott szociológiával. Egyike volt azoknak, akik a művek formális elemzésének kiegészítéseképpen (!) kívántak a marxizmus adta társadalomértelmezéssel élni. Ld. Mácza: Esztétika. 212-214, 295.1.