Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
2. A művészi tevékenység és típusai
le a törzs vagy a közösség köldökzsinórjáról, mint a méh-egyén a kaptárról" 27 (Marx). A művész, a költő stb. ugyanazon okból ,,termel", „amelyből a selyemhernyó selymet termel" 28 (Marx). Ezek a körülmények az ókori Görögországban sokáig hatottak, még a nemzetségi kapcsolatok teljes felbomlása után is azért, mert ott egy rendkívül magas formafejlettségű állam, demokratikus köztársaság bontakozott ki közvetlenül a nemzetségi társadalomból" 29 (Engels), amely bizonyos fokig és bizonyos ideig fenntartotta ,,az alkotás szabadságát", ami a természet közvetlen szemlélésével függött össze. Ez volt az az alap, amelyen a görög művészet kialakult és kivirágzott. Ez az alap azonban fejlődésében nem felel meg a magas virágzásnak és nem magyarázza meg teljesen (és természetesen nem hozhatta létre közvetlenül) a görög művészet „báját". Ez utóbbit csak akkor értjük meg, ha ezt a művészetet komplexen vizsgáljuk: összefüggésben az antik társadalom társadalmi tudatának a fejlődésével, a gondolkodás azon formáinak a kialakulásával, amelyek e művészetben csupán sajátos kifejeződést kaptak. És itt elsősorban azt kell figyelembe vennünk, amit Marx mondott a görög mitológiáról, tudniillik hogy az „nemcsak arzenálja a görög művészetnek, hanem talaja" 30 is. Az ókori görögök világszemléletének mitológiai jellegében visszatükröződtek közvetlen uralmi és alárendeltségi viszonyaik, a természettel való kapcsolatuk, sőt valamennyi viszonylatnak természetes kötődése egymáshoz és környezetükhöz. Ez pedig csak olyan körülmények közt volt lehetséges, hogy folytatódtak a nemzetségi kötöttség hagyományai, fennmaradhattak a mindennapi életben, egészen a VI. század végéig, sőt átnyúltak még az V. századba is. (Ez volt a szobrászat, az építészet klasszikus" évszázada.) A szellem és a természet egységének felismerése, amiről Marx és Engels több helyütt ír, az ókori görögök „lángeszű természetfilozófiai megsejtései", „a materializmus csírái" gondolkodásukban és „naiv materializmusuk" (Engels kifejezései 31 ) - mindezek a természet és az egész objektív világ közvetlen szemléletén alapultak - s éppen ez az, ami valós magyarázatát adhatja (demokratikus társadalmunk fentebb em27 A tőke I. köt. MEM 23. köt. Bp. 1967. 333.1. 28 Értéktöbblet-elméletek. MEM 26/1. köt. Bp. 1976. 365. 1. Marx mint példára itt Miltonra hivatkozik. 29 A család, a magántulajdon és az állam eredete. MEM 21. köt. Bp. 1970.. 107. 1. 30 , , „ Marx-Engels: Művészetről, irodalomról. Id. kiad. 30.1. 31 A természet dialektikája. MEM 20. köt. Bp. 1963. 325 1.
