Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
2. A művészi tevékenység és típusai
A görög művészet Marx és Engels által oly nagyra becsült klasszikus időszakának példáján Marx, mint ismeretes, rendkívül világosan mutatta be az ideológiai fejlődés egyenlőtlenségének törvényét. „A művészet esetében ismeretes, hogy annak meghatározott virágzási korszakai korántsem állnak arányban a társadalom általános fejlődésével, tehát a társadalom szervezetének anyagi alapzatával, mintegy csontvázával sem. Például a görögök a modernekkel összehasonlítva, vagy akár Shakespeare". (A mi kiemelésünk M.J.). De noha e művészet virágzása nem áll „arányban a társadalom általános fejlődésével", ez a művészet e fejlődés terméke, ,,a görög művészet és eposz bizonyos társadalmi fejlődési formákhoz van kötve". 23 Azoknak a feltételeknek bonyolult komplexuma, amelyek létrehozták ezt a művészetet és meghatározták virágzását, a rabszolgamunkán alapuló ókori termelési módon nyugszik. A rabszolgák többletmunkáját, az általuk előállított többletterméket nagymértékben fel lehetett használni művészeti termelésre, a kultúra, a tudomány stb. céljaira. „Csak a rabszolgaság tette lehetővé nagyobb méretben a munka megosztását a földművelés és ipar között, és ezzel az ókori világ virágzását, a görögséget. Rabszolgaság nélkül nincs görög állam, nincs görög művészet és tudomány" — írta Engels. 24 És mivel az ókori termelési módok keretei közt nem volt napirenden „a tőkefelhalmozás meggyorsításának" feladata, a figyelmet a minőségi oldalra lehetett összpontosítani: „a termék használati értékére" (Marx 25 ). Másrészt a nemzetségi társadalomban, a nemzetségi rend felbomlása idején, továbbá ott, ahol a nemzetségi rend még túlságosan sokáig van befolyással a bomlása során kialakult társadalmi formákra, „a termelés szellemi potenciái" még nem kerültek szembe a termelőkkel mint „idegen tulajdon" és mint „rajtuk uralkodó hatalom" 26 (Marx). A művészet területén a művész, a költő stb. nem áll szemben a „megrendelővel", mint olyan hivatásos szakember, aki eladja munkáját a szabad piacon; „az egyes egyén még éppoly kevéssé szakadt 23a politikai gazdaságtan bírálatához. Marx-Engels: Művészetről, irodalomról. Id. kiad. 29. és 31.1. 24Anti-Dühring. MEM 20. köt. Bp.. 1963.177.1. 25Ld. A munka megosztása és a manufaktúra c. fejezetet A tőkében. MEM 23. köt. Bp. 1963. 342-343.1. 26Ld. uo. 339.1., valamint Marx-Engels: Művészetről, irodalomról, ld. kiad. 46.1.
