Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 2. Alkotó módszer és művészi örökség (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1982)
2. A művészi tevékenység és típusai
Vajon a klasszikus művészet Görögországban, ahol például a demokratikus Attikában az ország 90 000 szabad állampolgárát 365 000 rabszolga óriási serege szolgálta ki 45 000 idegen „szövetséges" segítségével, nem ugyancsak a durva belső és külső rablás, a nyers erőszak s a véres háborúk alapján született és fejlődött? 20 És egyáltalán az osztálytársadalom fejlődése során találunk-e olyan kultúrát, amely nem annak alapján jött létre, hogy az egyik ember kizsákmányolta a másikat, hogy a kizsákmányolók erőszakosan, nyíltan vagy burkoltan, a „civilizáció" törvényei által álcázottan gyilkolták akizsákmányoltakat? Ha olyan álláspontra helyezkednénk, hogy emiatt nem lehet felhasználnunk a múlt művészeti örökségét, el kellene vetnünk az osztálytársadalmak csaknem egész kulturális és művészeti! hagyatékát. (Másfelől e tények lebecsülése arra vezethet, hogy esztétizáló gyönyörködtetés tárgyaiként kezelik és kritikátlanul elfogadják a művészettörténet formai-technikai vívmányait.) jegyzet folytatása Nyomukban jár az európai nemzetek kereskedelmi háborúja, amelynek színhelye az egész földkerekség." Ez történik külföldi relációban. Belföldi relációban pedig „a XV. század végén és az egész XVI. század folyamán egész Nyugat-Európában véres törvényeket hoznak a csavargás ellen", ami azért terjedt, mert erőszakosan kisajátították a földeket, feloszlatták a hűbéri kíséreteket. „A mai munkásosztály apáit mindenekeló'tt megfenyítették azért, amit reájuk kényszerítettek, azért, mert csavargókká és pauperokká váltak." Angliában a XVI. században a „munkakerülők" a törvény értelmében rabként kezelendők, akik az uruktól való harmadik szökés után kivégzendők. Hollandiában, ahol csodálatos műalkotások születtek, ugyanebben az időszakban hasonlóképpen groteszkül terrorista törvényeket" fogadnak el stb. Vajon a polgári kultúrának ezek az alapjai kevésbé véresek, mint az ókori „barbár" világ kultúrájának alapjai? (MEM 23. köt. Bp. 1967. 702,687. és 689.1.) 20 - , , . Marx magát a tényt, hogy az ókori Görögországban ilyen rendkívüli virágzást ert meg a művészet (és a kultúra), éppen a rabszolgák többletmunkájával magyarázza, mivel az általuk létrehozott többletterméket használták fel műalkotások létrehozására, a kultusz céljaira, a tudományok fejlesztésére. Engels erről így ír: „Csak a rabszolgaság tette lehetővé nagyobb méretben a munka megosztását földművelés és ipar között, és ezzel az ókori világ virágzását, a görögséget. Rabszolgaság nélkül nincs görög állam, nincs görög művészet és tudomány..." És néhány lappal odébb kigúnyolja Dühringet: „Ha tehát Dühring úr az orrát fintorgatja a görögség felett, mert az a rabszolgaságra volt alapozva, akkor ugyanazzal a joggal azt is szemükre vetheti a görögöknek, hogy nem voltak gőzgépeik és villamos távíróik" (MEM 20. köt. Bp. 1963.178.1.)