Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Botka Ferenc: Előszó

Mácza a nyugati szocialista irodalomra specializálta magát, s így „hivatalból" tanulmányozhatta mindazt, amit utóbb könyvében oly nagyvonalú szintézisbe tudott összefoglalni. (Vagy fogalmazzuk fordítva: hivatali munkáját olyan szinten végezte, hogy abból tudományos összefoglaló születhetett.) De nemcsak a külföldi szocialista irodalomban tájékozódott. Mint a Glavlit munkatársának - ha közvetve is, de — alkalma volt betekinteni a szovjet irodalom és kultúra intézményrendszerébe, irányításába; keze ügyében volt szinte valamennyi folyóirat, első kézből értesült minden jelentősebb műről, vitáról stb.

22 S mint későbbi írásaiból kiderül — az elmélet terén is tájékozódott. G. V. Plehanov, A. V. Lunacsarszkij, A. A. Bogdanov, N. N. Buharin filozófiai és kritikai megnyilatkozásai mellett kezébe kerültek a szociológiai iskola fő képviselőinek, P. Szakulinnak, V. Pereverzevnek, M. V. Fricsének, továbbá főnökének, P. Lebegyev-Polyanszkijnak a tanulmányai.

2 3 És természetesen a RAPP balos titánjainak, Lelevicsnek és Averbahnak jóval szerényebb terjedelmű és színvonalú kötetei

24 s harcos kirohanásai, amelyek formálisan ugyan nem vonták kétségbe a művészi színvonal egyre nyilvánvalóbb követelményét, valójában véve azonban harmad-negyedrangú momentunként kezelték, s az irodalom ügyét továbbra is a napi politika „rangjára" kívánták emelni. Mindez mint jeleztük, nemcsak fenntartást, de mély aggodalmat is ébresztett az akkor már nem is olyan fiatal : harmincegy-harminckét éves tudósban. Ingerlő-ösztönző hatásuk számos helyütt közvetlenül is kimutatható könyve koncepciójában és szövegében. Az elo irodalom ismeretének kitúno bizonyítéka Az uj irodalom utja es az ideológia fejlődése Oroszországban című 15 íves kismonográfia, amelynek második fele egészen a húszas évek közepéig követi az eseményeket. Kézirata a PIM-ben: V 3525/5. 23

A húszas évek elméleti-esztétikai munkáinak korrekt összefoglalóját kapjuk a szerző A szovjet esztétikai gondolat fejlődése a forradalom első évtizedében című tanulmányában. Az egykori olvasmányélmények megnyerő módszerességéről és gazdagságáról az összefoglalóhoz kapcsolódó jegyzetapparátus adattömege árulkodik. L. Mácza János: Esztétika és forradalom. Bp., 1970. 201-309. E tájékozódás nyomon követhető a szerző könyvtárának állományából is, amelynek egy csekély hányada 1972-ben a Petőfi Irodalmi Múzeumban került. Köztük található P. I. Lebegyev-Poljanszkij: Bonpocbi coBpeMeHHOíí KPMTHKH (MocKBa— JleHMHrpaA 1927, r"ocM3A3T. - a szerző Máczához intézett dedikációjával, továbbá fi. C. KoraH: JlnTepaTypa 3TMX neT. 1917—1923. MocKBa 1924. 146 1. A kötetekben bejegyzések, aláhúzások tanúskodnak arról, hogy tanulmányozták őket. ^r. JleneBMM: 0 npMHUMnax MapKCMCTOKOií nuTepaiypHoR KPMTMKM. fleHMHrpafl 1925, ripMOOü. 102 1. - Szintén megvolt Mácza könyvtárában. E sorok írója kapta tőle 1967-ben, s még az évben átadta az Eötvös-könyvtárnak - Pereverzevnek birodalom és munkásosztály Nyugaton után megjelent tanulmánykötetével együtt: B. riepeBep3eB: flMTepaTypOBeneHMe. MocKBa 1928. 347 1.