Mácza János: Eszmeiség–avantgarde–művészet 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Botka Ferenc: Előszó

Mácza koncepciója és terminológiai kulcsai A RAPP magyar és orosz híveivel szemben, akik az irodalmat a napi agitáció színvonalára kívánták degradálni, Mácza János — szinte korát megelőzve — a szocialista irodalomnak egy olyan magasabb szintjét igyekezett felmutatni, amely akkor volt még csak születőben, s amelynek elméleti megfogalmazásai ma is érvényesek. Koncepciójának lényege: szocialistává az irodalmat nem a közvetlen politikai vonatkozások, hanem a marxista világszemlélet teszi. Ez a világszemlélet sem lehet azonban elvont, tételes. Mint a világot egységben láttató ideológiának át kell hatnia a mű minden részletét, méghozzá úgy, hogy a benne rejlő tartalmak szervesen, életesen, művészileg hitelesen épüljenek bele az alkotások konkrét struktúrájába, tematikájába, cselekményébe, szereplőibe-jelleniéibe, dialektikus egyégben láttatva az egyedit és az általánost. Mácza e koncepciója azonban csupán könyvének egészéből olvasható ki. S kifejtésének sorrendisége is némileg eltér a fenti gondolatmenettől, hiszen a kötet, mint láttuk, vitairatnak is készült, s ennek következtében bizonyos vonatkozásokat más hangsúllyal és más egymásutániságban kényszerült kifejteni. Ezek előrebocsátása mellett arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy terminológiája is korához kötődiK. Számos helyen eltér az irodalomtudomány mai szóhasználatától, s így könnyen félreértésre adhat okot. Ahhoz, hogy egyértelmű biztonsággal tájékozódhassunk az Irodalom és munkásosztály Nyugaton gondolatvilágában, legelsőként e terminológiai akadályokat kell elhárítanunk, megadva a kulcsokat Mácza , jel"-rendszeréhez. Mindenekelőtt: a szocialista irodalom — proletárirodalom fogalmának a kettősségére kell az olvasó figyelmét felhívnunk. Mai terminológiánkban a proletárirodalom kifejezést egy adott kor : a húszas és harmincas évek elejének irodalmával kapcsolatban használjuk; azokat az alkotásokat jelölve vele, amelyek az egykori proletkult kísérleteit váltották fel, s amelyek többségükben a RAPP intencióinak megfelelően a politikum hangsúlyozásával igyekeztek bemutatni a forradalom, a munkásosztály történelemátalakító szerepét (tegyük hozzá: túlnyomórészt partikulárisán, függetlenül vagy legalábbis nem eléggé szervesen kapcsolva e szerepet a társadalom egyéb osztályaihoz és a történelmi folyamat nagy egészéhez.) A proletárirodalom ebben az értelmezésben nem önálló, hanem alárendelt fogalom, és történelmileg nézve: csupán része a szocialista irodalom több mint évszázados fejlődésének, amely a szocialisztikus eszméket tükröző kezdetektől — a szociáldemokrácia és az ún. „ösztönösség" ideológiai alapján álló műveken, majd a már említett proletkultkísérleteken át - tart napjainkig. Ebben a fejlődésívben ugyanakkor a proletárirodalom (forradalmi szocialista irodalomként is szokás emlegetni) előzményével, a proletkulttal együtt — fogalmi