Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

[Budapest, 1925. Karácsony] Kedves Vilikém! Mint Ilonka megírta már, ma délután egy hétre - a karácsonyi ünnepekre Szekszárdra utazunk. Kéziratodat, a Meredith-könyvvel együtt mellékelve küldjük, s én nagy köszönettel, noha bizonyos szomorúsággal is; mert távolról sem gondolhattam és tanulmányozhattam úgy át, mint szerettem volna. Ha tudnád micsoda hajszában élek, megértenéd ezt. Mióta Pesten vagyok még a regényemen sem dolgozhattam számbavehető módon, s annak elkészülése is bizonytalan időre elhalasztódott. Semmire sem érek rá: az igények, melyeket az itteni élet és megélhetés egy félig-meddig exponált nevű emberrel szemben támaszt, szinte képtelenek. A legkedvetlenébb és legkényszerübb ügyekkel zaklatnak napról napra. Hozzá mostanában beteg is voltam, s túl egy héten nagy lázzal feküdtem. Az otthoni héten remélem kissé összeszedem magamat, úgy testileg mint szellemileg, s talán megint tudnék dolgozni, - ha húsvétig, mint most tervezem, sikerülne a regényt befejezni, akkor szabad lennék! mire Esztergomba mennénk a tavasszal, foglalkozhatom azzal, amivel akarok. Akkor olvashatok, s remélem, a te dolgaidat is olvashatom komolyabban, s nagyobb elmélyedéssel, alig várom már. Addig is mindkettőtöket üdvözöllek igaz barátsággal, neked, édes Vilikém, jó munkát kívánok abban a kedves, csöndes Féldafingban, ahol annyival jobban lehet élni és dolgozni, mint ebben a rikoltozó Budapestben, ölel Mihály U.I. A Späth levelezőlapját köszönettel megkaptam; a könyvekből fogok neked egy példányt küldeni, mihelyt megérkeznek, de még nem kaptam meg. 84. Feldafing, 1926. február 6. Drága Mihályom! Nagyon köszönöm hosszú leveled. Ha tudnád, mily örömöt szerzel minden soroddal, gyakrabban írnál S hát még ha láttad volna mily örömet okoztál