Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

Sophokles fordításoddal. Oly remekmű a fordítás mint minden, ami kezedből kikerül, s a legszebb ajándék e kor embereinek, akiknek még öröme van a szépségben. Nekem bearanyozta a karácsonyi ünnepeket, s nem hagyott dolgozáshoz jutni, mert ellenállhatatlanná tette bennem a kívánságot Sophokles tragédiákat olvasni. Aki nem tud görögül, az a fordításból megkapja egész szépségét, minden ízét és illatát annak az egész költészetnek, ami el van zárva előle. Oly kulcs, amilyen a világ egyetlen nemzetének sincs a magyaron kívül: bár élne vele minél nagyobb hasznára szellemi életének. Aki meg görögül tud, az előtt felfedezi az eredeti szépségeit ez az áldott Cicerone, hogy más szemmel és érzékkel utazza át a többit is, mint annak előtte. Ahogy verseid fölfedezik a látható és élhető világ szépségeit, Nelli regénye a kor lelkét és értelmét, melyben élünk, úgy fordításaid a poézis szépségét. Sok szív hálás neked és lesz hálás örökké, úgy mint én. Magunk jelenéről nem sokat irhatok. Tulajdonképpen semmi mást nem teszek, mint egész nap dolgozom, szigorú életrenddel, mint egy szerzetes. Az idő is oly rossz hónapok óta, hogy alig lehet kimenni a házból, így el se mozdulok az íróasztaltól. A logika története nagy haladásokat tett mióta itt voltál, s alig várom, hogy megint itt légy s beszélgethessek veled történeti és szisztematikus gondolataimról. Annyi gondolatom, annyi munkám gyűl össze ezen években, melyeket csak a munkára akarok szánni minden produkció gondolata nélkül, hogy mire majd az összefoglalás boldog ideje eljön, nem leszek semmit se megakadva. Nem tagadhatom, hogy nagyon meg vagyok elégedve, s hogy tetszik nekem, amit csinálok. S épp azért nem sietek, s úgy akarom megcsinálni dolgaimat, hogy valóban filozófia legyen amit kezemből kiadok, s előbbre vigye ezt a szekeret, mely már oly régen kátyúban áll. Palitól kaptam karácsonytájt egy levelet, melyben többek közt azt írja, hogy szeretnének szeptemberben meglátogatni bennünket, s hogy nem lehetne-e ugyanakkor egy találkozást rendezni veled. Azt mondanom se kell, hogy mily öröm volna számunkra, ha te meg Ilonkánk nálunk volnátok szeptemberben. Most még nem kell semmit se határozni, csak jegyezzétek elő terveitek közt ezt a tervet, melynek megvalósítása valóban nagyon szép volna. Paliék számára veszünk a szomszédban lakást. S a három régi jó ember megint ülhetne együtt egy fa alatt, mint 10 évvel ezelőtt. Kérem kis Ilonkámat vegye ő gondozásba ezt a terv-csecsemőt, s táplálja gondosan felnőtté. Még egy nagy újság van: holnapután reggel megyünk néhány hétre Rómába. Apósom ott ünnepli 60-ik születésnapját, s meghitt mindkettőnket. Én nehezen hagyom itt munkámat, s talán nem is teszem jól, hogy itt hagyom. Épp most: a munka fontos éveiben sokkal lényegesebb, mint amit az ember láthat. De meg kell tennem Lili miatt, ki bámulatos lemondással tölti itt magányosan egész életét. S bizton, ha egyszer vonatra ültem, nagyon sok örömem lesz nekem is Italiából, melybe először teszem be lábamat. - Címünk Rómában: Hotel Imperial, Via Veneto.