Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

lentsen, s legközelebb csupa örvendetes eseményről értesítsetek minket, hogy jó egészségben és jó kedvben vagytok, s hogy a gyönyörű regény, melynek annyi szép estét köszönünk, már nyomdában van, s legközelebb beállít szép köntösben újra Feldafingbe. Remélem, az én levelem is örömhírt hoz: kiadód még mindig itteni címedet tartja evidenciában, s azt gondolja, - bár igaza volna, - hogy még mindig itt vagy, s új könyved első példányait, úgy szintén a mellékelt kártyát ide címezte. Bármily nagy kedvem lett volna a csomagot fölbontani és megnézni, hogy néz ki németül a Kártyavár, mégis ellentálltam, s a csomagot, mely nyilván a levelező lapon jelzett 5 példányt tartalmazza, s mely szintén ma érkezett ide, azonmód elküldtem Budapestre, címedre. Adjon Isten sok szerencsét és nagy sikert a német könyvnek, s neked örömet és megelégedést új köntösében is e régi művel; nem tudom még, milyen a fordítás, mert még Münchenben nem láttam, de meg vagyok róla győződve, hogy sok barátot fog e könyv szerezni magának Németországban. Magunkról Lili bizton mindent megírt. Azt is bizton megírta, hogy mennyit emlegetjük a nyári szép időket, melyek sajnos oly gyorsan elmúltak, s hogyan várjuk megismétlődésüket jövő nyáron, - s addig is viszontlátást veletek Budapesten, talán tavasszal, ha semmi nem jön közbe. Itt most persze gálád idők járnak, rettenetes hidegek, nagy havak; az ember egészen a szobára van utalva s a könyvekre, - e mindig hű társaságra. Dolgozásommal nem vagyok különösebben megelégedve, kínnal és lassan haladok, még Gjurgjenovácról való visszajövetélem óta nem találtam meg a nyári jó produktív hangulatot, igaz, hogy a nagy egyedüllétek se mindig jók arra, hogy az ember egy kissé nekilökődjék annak, amitől bensőleg mindig húzódozik, - talán mert ösztönei jobban megmondják munkája értékét, mint eszei, - a munkának. - Igaz, erről jut eszembe, hogy már rég visszakaptam a Hermen

eutik der Fatal

ität című cédulákat. Ha kész vagy regényeddel, s időd megengedi, hogy foglalkozz vele, akkor szívesen elküldöm. Mindenesetre kérlek küldd vissza nálad levő Aristoteles-kéziratomat, mert némi szükségem volna rá, s talán Ilonka kis húgom is nélkülözheti már a Meredith regényt, mely fájdalom már németül nem kapható, s melyet nagyon szeretek. Azóta olvastam az Egoist-ot is, s nagyon el voltam ragadtatva. Isten veletek, drága kedveseim! Hosszú levélre ne szánja rá magát Miska, csak az édes kis Ilonkát kérjük írja meg rólatok a legszükségesebb tudnivalókat. Minden jót kívánunk mindkettőtöknek, nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket, jó egészséget, jó munkát, jó kedvet. Ilonkámat melegen köszöntöm, téged nagy szeretettel ölel Vilid Ne feledjétek el, hogy még jár nekem Miska Sophokles fordítása, s hogy egy példányt kérünk a Poe fordításokból is!