Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

nem felejtem azokat a nagyszerű csokoládékat, meg a Vili kedves arcát, mikor adta őket! De remélem, most már eleget írtam, s Ti is irtok hamarosan, mi újság azóta? Mikor jöttök már egyszer Ti hozzánk? El sem tudom képzelni, milyen borzasztó jó volna! ha annyi széppel és jóval nem is fogadhatnánk Benneteket, mint Ti minket. Vilit nagy szeretettel üdvözlöm, Lilulát pedig a drága hűtlen Lilulát ezerszer csókolom Ilonka Ágyban fekve, addig is míg felkelek, s bővebb levelet írhatok, üdvözöl mindkettőtöket a régi meleg barátsággal Mihály 65. Feldafing, [1924.] május 12. Kedves jó Barátom, Mihály! Idestova 2 esztendeje láttuk egymást utoljára s nekem nagyon hosszú már ez az idő. A korrespondencia se lett nagyon eleven, főleg mert te a sok készülődésben egyszer egy nagy levelet írni nekem, nem írtad meg a kicsinyeket. Mi sem vagyunk bűntelenek. Lilu pl. kb. 6 hónapja készül megköszönni Ilonka húgom kedves levelét és a kitűnő fénykép fölvételeket. De hát mindenkiben van egy sereg lustaság ördög. Éppen arra akarlak kérni, győzd le őket, s gyertek ki hozzánk egy pár hétre. Most sokkal kedvezőbb körülmények közt lennénk együtt, mint két éve. A ház régesrég rendben van, van jó cseléd, nyugodt, békés és zavartalan élet; azonkívül magunkban vagyunk, és így egész zavartalanul lehetünk egymás társaságában. Van lenn a tavon egy szép fürdőházunk csomókkal, - verandával, még egy szoba is van benne, s ott is lakhattok időnként, ha kedvetek van, - s ami fő, - mi minden idegesség nélkül rég itthon vagyunk itt. Ha 2 év előtt mozgalmasság, meg mi egymás zavart, — most semmi ilyesmitől nem kell félned; június és július teljesen rendelkezésiekre áll, jertek, amikor akartok; augusztus folyamán esetleg el kell utaznom. Március folyamán egészen váratlanul nagy örömömre felszólítást Kaptam a Nyugattól, hogy írjak egy Babits számba, de oly rövid terminust kaptam, hogy bár régi tervemet válthattam volna valóra, nem tudtam elkészülni. Azt se tudom máig sem, milyen alkalomra készült, s milyen lett a szám, de akármilyen alkalom, tudod, hogy mindig teljes szeretettel én is ott vagyok. - D>.