Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

és igazságos kritika - szép terv, ügye? Sok nehézséggel jár, de talán sikerülni fog. Mihály fog írni Vilinek erről bővebben, s kérni akarja az ő munkásságát is. - Nemrég nálunk volt Dienes Vali, úgy látszik Pesten akar letelepedni, nagyon rokonszenves benyomást tett rám, ha nem is annyira csinos és fiatal, mint utódja, azért minden tekintetben sokkal különbnek látszik. Mit szóltok a mellékelt felvételeimhez? Ezek nem éppen a legszebbek és legérdekesebb képeim, de ezekről volt kópiám, hát küldöm sok szeretettel. Igaz, nem értem Vili célzását, hogy „úgy látszik" végre megtanultam fotografálni, honnan tudja? Mi az a Panoráma? tfgy látszik itt valami szerzői jog bitorlásáról van szó. - Azonfelül kezdek igazi írónő is lenni, legutóbbi novellám a Nyugatban komoly sikert aratott, aszongyák. Álnév alatt irok, s inkognitómat egy évig tudtam megőrizni, de minthogy néhány embernek (kizárólag férfiaknak) mégis szóltam, a titok kirobbant. Gondoltam milyen jó, hogy nem pletyka nőknek mondtam el, hanem komoly és titoktartó férfiaknak! Igaz, Török Sophie az álnevem, de nem tudom jár-e Nektek a Nyugat? Hogy a fürdő és csónakházatok micsoda sötét irigységgel borította el a szivemet, ezt le sem merem írni. Mióta ezt tudom, olyan tiszteletet érzek irántatok, hogy szinte nem is merek viccelődni. Viliék, mint kertes, szőnyeges, zongorás villa és csónakháztulajdonosok! Rémes jó lehet Nektek! Már féltünk, hogy a márkazuhanás ártott nektek, örülünk neki hogy ellenkezőleg. Mi is reméljük, hogy a két könyvből jön valamelyes pénz, amivel lehet valamit csinálni, de amilyen ügyetlenek vagyunk, hát biztosan semmit sem csinálunk. Még jó, hogy mi nem mentünk ki Hozzátok a nyáron, úgy látszik alaposan el voltatok látva vendégekkel! Lili szüleihez ha neveletlenül késve is, mégis szeretnénk elmenni, ha Mihály egy kicsit kitisztul sürgős ügyeiből. Mióta hazajöttünk Dömösről meg sehol sem voltunk. Déry Tiborékról mi hír, jó dolguk van, hogy a semmi bevételből Párizsban élhetnek. Igaz, nagyon örültünk a hírnek, hogy Vili már nem oly ideges, és jól dolgozik, képzelem, milyen megnyugvás ez Lilinek. Mihály sajnos nem valami nyugodt és jókedvű, sőt pesszimistább, mint valaha, s legrosszabb, hogy nincs egy intim barátja, én magam meg nem győzőm érvekkel. Bizony sokszor emlegetünk Benneteket, minden kinccsel fölérne a ti drága barátságotok, ha itt volnátok! Magam is sokszor gondolom, hogy különös véletlen kell ahhoz, hogy annyi asszony közt csak egy igazán szeretnivalót találtam, s az is külföldön van! Mihály köszöni a küldött műfordítást, nagyon örült neki, s nagyon érdekelte. Ha van még belőle, szeretné, ha elküldenétek. Olvasom, hogy mindennap félretesztek egy tábla csokoládét. Hát ha én nem jövök érte, pedig ki tudja, mikor jöhetnék, akkor hamarosan a villatulajdonos cím mellé a csokoládé nagykereskedői címet is fölvehetitek, mely új méltósághoz a legsárgább irigységgel gratulálni fogok. Édes Lilulám engedd meg, hogy férjedet e visszaemlékezésnél szeretettel megcsókoljam, mert soha el