Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

fa» hogy itt változatlanul minden napra készen várja egy tábla csokoládé. Egy kis tábla, de tábla. Csak érte kell jönni. Minden jót s írjatok! Vitid Drága Ilonkám. Nagyon köszönöm a kártyát, azóta is várom, vagyis már sok­kal régebben a beígért levelet. Én nagyon jól vagyok, és mindent megírok bő­ven, ha te írtál. - Most már csak üzleteket lehet veled kötni, és egy asszony kíváncsiságára bazírozott üzlet bizton jól sül el. Addig is sokszor csókollak. Mihályt üdvözlöm a régi szeretettel % Lilid 64. Budapest, 1923. november 19. Kedves drága Liluláék! Hogy gondolatban már hány levelet megírtam Nektek, el se tudom mondani, és igazán szégyenlem, hogy a valósággal ily soká vártam. De gyötrő léfkiisme­retfurdalásaim közt mindig vigasztalólag jut eszembe, hogy hányszor mondta Lilúla: ma nem mehetek véletek csónakázni, mert nagyon sürgős levéléket kell írnom - de azért jött. Hát így vagyok én is, ezer futkosni és intéznivaló van, s a levelek halomba gyűlnek. Nyáron nagyon készülődtünk, hogy pár napra kiruccanunk Hozzátok, oly szép volt az a nyár, hogy nem csoda, ha szerettük volna megújrázni. De útle­vél ügyektől féltünk, meg terhetekre se akartunk lenni, azonfelül Mihálynak erősen kellett dolgoznia, így hát megültünk a jó öreg Duna mellett, egy hó­napot a gizellatelepi Újságíró üdülőben, s két hónapot a szomszédos Dömös plébániáján, itt kaptunk kedves lakást, s Mihály a nagy kertben félig-meddig befejezte a Kártyavár című regényt. Sokat csónakáztunk, vendéglőben étkez­tünk, így elég kellemes nyár volt, persze ez a hepciáskodó örvényes Duna nem olyan kellemes csónakázó hely, mint a gyönyörű Starenbergi tó. Itthon Mi­hály nekiállt regényét végleg befejezni, ez sikerült Û egy hét előtt, hanem utá­na beteg lett, s most egy hete fekszik, de már hál Isten jobban van. Két könyve jelenik meg karácsonyra, a Kártyavár és egy illusztrált mese­könyv, ha kész lesz, kaptok belőle. A meséskönyvhöz persze gyerek is kelle­ne, hát még nincs semmi újság? Sajnos, itt se. De azért ti is olvashatjátok, Mi­hály felnőtteknek is szánta. Most nagy dologban vagyunk, Mihály egy kritikai lapot akar indítani, tálán újévkor, minden magyar szellemi jelenségről szigorú

Next

/
Oldalképek
Tartalom