Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

mindent reformálni akar, eleven és izgatott, csak épp oly gyors is és könnyel­mű, mint volt. Nagyon boldog és állásával megelégedett; nagy felfrissülés és öröm volt számunkra, s az lett volna Neked is. Talán jövő nyáron lehet itt ná­lunk egy közös együttlétet rendezni; nagyon jó volna. Egyébként is szépen telt a nyár. A házunk kicsinosult lett, elől egy szép kert, szőnyegek és függönyök kerültek a szobába, — van egy zongora, sok új könyv, - nagyon szép nálunk. S amiben fő örömötök lesz, ha kijöttök, vettünk egy fürdő- és csónakházat, egy szép kis szobával benne, hol akár lakhattok is, - s egy verandával a víz fölött. Természetesen csónak is van a csónakházban. Az egész napot lenn lehet tölteni. - Anyagilag is jobban ment, mint eddig, amint mindezekből láthatod; nagy utazásokat tettem a télen bőrgyárakban, ahol egy új eljárásomat vezettem be, - voltam Erdélyben is, - sőt a Fekete-tengerig is eljutottam Constanzába. Idegességem is nagyrészben elmúlt. Akkor voltam legidegesebb, mikor ti Freiburgba jöttetek, mert a hosszú kémia tanulás, s minden, ami összejött, — rendkívül megviselt. Az idén már sokkal szebb lett volna látogatástok, fénnyel fogadhattunk volna benneteket, s minden izga­lomtalanul, költözködések nélkül múlhatott volna. Reméljük, ami most ké­sett, jövőre nem múlik. — Lili szülei voltak itt 2 hétig nálunk, aztán barátaink Freiburgból gyerekekkel, most meg egész szeptemberben Heidegger barátom fiával, ő rendes tanár lett Marburgban, Natorp utóda, - s innen egyenesen oda ment ma reggel. A téli hónapokat mi is Marburgban szeretnők tölteni, csak Isten tudja mit hoz a vészes politika, mely itt most oly izgatott, mint né­hány évvel ezelőtt Magyarországon. Igaz ám, majd elfelejtem. Déry Tibor és neje 2 héttel ezelőtt elvitorlázott Párizsba. Itt se volt semmi keresete, gon­dolta annyi Párizsban is lesz, s ebben bizton nem csalatkozik. Azt hiszem ezzel mindent megírtam, - most rajtatok a sor magatokról beszá­molni. Szorgalmasan dolgozom, s jól haladok munkámban, erről azonban máskor. — Most csak arról beszéljünk, hogy vagytok, milyen Miska egészsége és hangulata;mit dolgozik, s hogy van megelégedve, - skisbarátnőm, Csacs­ka, hogy éli világát, s a világ hogy él neki. Nagyon földícsértem ám Dienesék­nek, csak elmondtam, hogy sokat tesz amit nem szabad, pedig Miska eleget fi­gyelmezteti, hogy nem szabad. Erre mindjárt bizonyítékkal is szolgált a Pano­ráma néhány fényképe. De nem felejtek el gratulálni e képekhez; úgy látszik Ilonka végre is megtanul fotografálni. Mellékelten még beküldőm Március versednek műfordítását, melyet apósom egyik direktora, Eugen Kaposi készített szabad óráiban, műkedvelésből, s a költő iránti szeretetből. Ha nem is hibátlan, mindenesetre respektábilis mun­ka. Amint írja, több versedet lefordította; ezeket most elkértem, s elküldöm majd neked. Ha jónak találjátok, ki is lehetne adni. Hát alászolgája kedves Babitsék. Ölellek drága Miskám, s csókoltatom Csacs­kát /.nem csókolom, csak általad csókoltatom, ezt csak szabad:/ s üzenem ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom