Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

rem ezt a nyelvet, a társalgásban nem leszek nagyon erős. De ez talán nem lesz nagy baj, mert hisz akivel elsősorban és különösen sokat akarok beszélni, az még nem felejtett el magyarul. Ki sem mondhatom, mennyire örülök, hogy mindenről megint beszélhetek veled mint azelőtt! Levélben, hiába, én nem tudok beszélgetni; teljesen, lehetetlenül képtelen vagyok a bő és közvetlen levelezésre. - Egy pár könyvet is vihetek neked, és egy új könyvemnek legalább a korrektúráját, ami azt hiszem, nagyon fog érdekelni. Igaz: Ilonka mondja, hogy kérdezzem meg, vigyek-e magammal fekete ruhát, vagy estélyruhát vagy valamit? Még hátra volna, hogy magunkról írjak vagy az itteniekről valamit; de erről inkább lehet majd beszélni. Én most egészen jól vagyok; de betegségem még hagyott némi nyomokat (az epében), sazokúgy látszik teljesen még nem tűntek el. Együtt jártunk orvoshoz Ilonkával: ő arzéninjekciókat kapott, én strychnint. Aladár is hosszan beteg volt; izületi gyulladásban, s most Balaton-Hévízre utazott. Most kérlek, jelentsd kedves nődnek kézcsókomat és üdvözletemet a viszontlátásig; feleségem is sok-sok meleg üdvözletet küld, köszöntve ismeretlenül mindkettőtöket, örülök, hogy meg fogjátok őt ismerni. A viszontlátásig, kedves Vilikém; oly örömmel és izgalommal gondolok erre, hogy szinte attól félek, hogy az utolsó pillanatban közbejön valami. Ölel régi szeretettel Mihály 51. [München] 1922. június 12. Drága Miskáék, no hála Isten, ez aztán nagy öröm, hogy igazán komollyá válik a história, és jöttök. Most már én is csak azon reszketek, hogy valami ne jöjjön közbe, s valóság legyen, amit oly sokszor kiszíneztem magamnak gondolatban: újra együtt lenni veled, Miskám. S most még gazdagul az öröm azzal is, hogy feleségestül jössz, s Ilonka asszony szeretettel jön közénk. De jó, hogy ez a hoszszú közbülső idő már elmúlt, s néhány nap múlva újra úgy lehet fölvenni együttlétünk fonalát, mintha csak az imént szakadt volna meg. Csak megszerezzétek idejére a passzusokat és vízumokat, és jó egészség legyen, kedvező szelek, jóindulatú csillagok, semmi alkalmatlan körülmény. Feleségem is egészen boldog, hogy csak magunknak tarthatunk meg benneteket egy időre, és