Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

levelét, én kérem elégedjék meg egyelőre e pár sorral, és azzal az ígérettel, hogyha Mihály befejezte regényét, hosszú levelet küld önnek. A meghívást a magam nevében is nagyon köszönöm, sajnos ez idei nyárra már lekéstük, Szekszárdon nyaraltunk. De ha jövő nyárig nem változik semmi, és akkor is szívesen fogadnak, nagy örömmel jövünk, irigylem Magukat, hogy oly szép vidéken élhetnek. Pali Angliában van, ahonnan irt Mihálynak, de pár hónapja már nem tudunk róla. Aladár azon gondolkozik, hogy a tanárságot egy jobb jövedelmű állással cseréli fel, különben gyakran jár hozzánk, és önfeláldozássál dicséri a föztömet. A többi kérdéseire majd csak Mihály válaszol. Kedves feleségét ismeretlenül szívélyesen üdvözli meleg köszöntéssel Babitsné Tanner Ilonka Kedves Vilikém megbocsátasz ugye, hogy csak így pár sorral toldom meg a feleségem levelét. Tudod, ugye, mindig milyen lehetetlenül rossz levélíró voltam. S kivált ha dolgozom, majdnem képtelen vagyok bármi mást írni. Sokat emlegetlek, Vili, feleségem előtt, aki már úgy ismer benneteket, mintha neki is régi barátai lettetek volna. Sajnálom^ hogy ily messze kerültünk, nagyon vágyom a viszontlátásra. Köteteim (a jövő év elején valószínűleg 3 darab is kijön egyszerre) el fogom küldeni neked Regényem folyik a Pesti Naplóban.* Mihelyt befejeződik, hosszú levelet kapsz, ölel a régi barátsággál és kedves feleségednek meleg köszöntést küld Mihály 46. Freiburg, 1922. február 11. Drága Miskám! Ilyen az ember! Alig múlik el nap, hogy ne gondolnék vágyakozva rád s mégis: elmulasztottam születésnapod, hogy szokott gratulációmmal megjelenjek, elmulasztottam az új évet, a karácsonyt, - elmulasztottam a könyveket, melyeket most Alexander Berta elvisz magával, elküldeni neked, noha már rég tartogatom, hogy meglepjelek velük. S mindez a mulasztás azt sem tudom mi* A Halálfiai. [Szilasi írása]