Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Gál István: Babits és Szilasi barátsága

vesztése és rövid vendégszereplése a főigazgatóságon okoztak. - Mindenesetre elküldöm ezeket, amint lemásoltam, Neked, döntsd el, hogy van-e értelme publikálásuknak. Muzeális megőrzésük mindenesetre fontos. Találtam azonkívül vers kéziratokat is, saját kezű bejegyzésekkel, — ezeket is küldöm... Előszedek mindent, ami Mihály kezétől származik. Sok levelem nem lesz, mert attól kezdve, hogy Újpesten voltam, mindennap láttuk egymást. Remélem maradtak azokból a cédulákból egyesek, melyeket fölküldött hozzánk egyegy fiúval, hogy jöjjek azonnal le, mert valami miatt izgalomban van..." „Az írások közt van Mihály első levele hozzám, melyben Fogarasról megköszöni az Olcsó Könyvtárban megjelent Platon-dolgozatomat. A túlzott dicsérő hang és a teljesen túlméretezett elismerés fogarasi elszigeteltségére vezethető vissza. A legtöbb írás a háború idejéből való, s inkább rettenetes idegességére és önkínzására jellemző, melyeket a háború okozott, mint hogy érdekesek lennének. Lehet, hogy én voltam az egyetlen, aki kissé meg tudtam nyugtatni, ha rövid pár órára is. Látható, hogy senki a világon nem szenvedett oly rettenetesen azon, hogy háború van, mint éppen ő. Dehát nincs jogom kézírásait magamnál tartani, a Babits-levéltárban, ha egyáltalán letétbe akarod helyezni, - jól el lehet dugni. — Ha nem akarod e rövid kézjegyeket megtartani, küldd kérlek vissza őket Brissagoba... " — írja 1960. február 11-én Bäsch Lórántnak. Szilasi maga nem tulajdonított nekik irodalomtörténeti értéket, holott éppen az ő leírása szerint ezek ismeretségük első éveire, és Babits első vÜágháború előtti ideges magatartására nagyon jellemzőek. A levelek késedelmes összegyűjtése miatt Bäsch Lórántnak az az ötlete támadt, hogy elküldi Szilasiéknak a Babits-hagyatékban található Szilasiéknak írt levelek másolatait, hogy az ügy országos fontosságára felhívja a házaspár figyelmét: „Az én Mihályhoz intézett leveleim másolatát megkaptam. — Köszönetem a Széchényi Könyvtárnak is ezért késett oly szégyenletesen sokáig, mert röstelltem írni anélkül, hogy egyben én is küldöm Mihály leveleit. — Légy meggyőződve, hogy folyton szemem előtt, — lelküsmeretem előtt tartom ezen legmélyebb kötelességemet." A levelezés hazakerülésének végső stádiumát rögzíti Szilasi Vilmos következő levele: 1960. november 29. SZÉCHÉNYI NEMZETI KÖNYVTÁR MUZEÁLIS FŐOSZTÁLY BUDAPEST Babits Mihályhoz intézett leveleim másolatait is megkaptam s fáradtságukért megindultan mondok köszönetet.