Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

Minekünk nagyon jó dolgunk van, — egy hetet töltöttünk Firenzében, s holnap megyünk haza Feldafingba. Drága kis Ilonkát mindketten öleljük. Úgyszintén téged is szeretettel Vilid 93. Susine-Gjurgjenovac, 1927. május 20. Kedves Mihályom! Bocsásd meg, hogy csak most köszönöm meg gyönyörű húsvéti ajándékodat. A könyv itten, Tomiban ért, s elviselhetővé, sőt egy-egy órára boldoggá tette életemet; de az elfoglaltság és a sok izgalom megakadályoztak benne, hogy meg is írjam neked mindazt, amit olvasás közben éreztem. Lili még nem is látta a regényt, melyet már oly türelmetlenül várt, mert abban a hiszemben, hogy már utazom haza, nem küldtem el neki. S lassanként öt hét lett ebből a sivár munkából. Holnapután megyek haza. Melegen és nagyon nagy örömmel gratulálok regényedhez s nagyon szeretném, hogy e kész remekmű méltó megelégedéssel és a bevégzett jó munka boldog örömével töltsön el. Ilyen művet létrehozni még nagyon kevés embernek sikerült a világon. A legbiztosabb jele egy regény világirodalmi nagyságának, hogy alakjai feledhetetlenekké válnak s örök, szeretett társai az egész emberiségnek. Ilyen alak Nelli, akit senki se fog tudni elfeledni és bizton úgy szivébe zárja mindenki, mint Dickens Ágnesét, vagy Dosztojevszki Sonjáját. Még feledhetetlenebb talán Cenci néni alakja, egyike a legnagyobb művészettel meglátott és legjobban megelevenített alakoknak a világirodalomban. S a levegője az egész könyvnek, s a halhatatlanul mély poézis, amire senki se képes rajtad kívül. A magyar irodalom fő büszkesége e könyv, s koronája minden eddigi munkádnak. Azonkívül azt hiszem a külföldnek is igen sokat fog mondani, mert oly sajátosan nemzeti, mert egy egészen egyéni nemzeti kultúra képe. Mindezen nagy irodalmi jelentősége mellett, még azt se kifogásolhatja senki, hogy a mese nem elég érdekes. Én egész nap izgatottan vártam az órát, mikor tovább olvashatom, s részvét, remény, fájdalom és aggodalom kísértett folyton, úgy együtt éltem és élek e kör embereivel Az ábrázolás és hangulatkeltés ereje oly rendkívüli, hogy a vidékek, házak, szobák és emberek levegője mágikus erővel megfogja az embert. Én hetekig éltem Cenci néni társaságában, hallgattam hangját és szenvedtem Nellivel. Nagyobb boldogság nem lehet művész számára, mint így megörökíteni saßt korát, saját környezetét, - megörö-