Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

kiteni s megmutatni igaz mivoltát. - Csak kegyetlen a könyv. Derűs és kedves órák alig esnek benne. Valami rosszabb leselkedik minden lapon, mint a végzet, amelynek ünnepélyességében és kiválasztó voltában van valami nagyszerű, itt a kényszerűség az úr, nem a végzet, rossz ura az életnek, mert még az illúziókat is elveszi. Gyönyörű a könyvben, hogy méltó a sors és élet súlyosságához a hang is, mely róluk beszél. E vallástalan vallásosságnak nincs szebb és mélyebb hangja a világirodalomban, mint könyved stílusa. Analitikus erejében és szenvedélyes ünnepélyességében igen gyakran Szt. Ágoston stílusának heves ritmusához megtévesztőén hasonló. Nálad is úgy kibuggyan egy-egy mondat nyilasán a gazdag pszichológiai mondanivaló, mint egy tüszúrás nyomán a vér, s a körmondatok szélesedő gyűrűi elementárissá, mindig feledhetetlenebb erejűvé és benyomásává teszik a hangulatot. Szt. Ágostonra emlékeztetnek a nagyszerű jelzők is, melyek tartalmát egy olyan bensőségességből veszik, ami eddig teljesen ismeretlen volt. A lélek-analizis századában élünk. De igazán felfedezve a lélek spontán szavai, az a nyelv, melyen a lélek saját magát magának láttatni tudja, itt, a könyvben van véleményem szerint először. E metódus túl megy azon a metóduson, mely a cselekedetek motívumait keresi. Te fölfeded a lélek szövetét, — hol a motívumok szálai fonódnak és erednek. - Minden lap egy újabb megrázó olvasmány, és annyi tanulság, amennyit kevés filozófiai mű tud nyújtani. Ennek az analitikus refrénszerűségnek vannak azonban nagy veszedelmei is, melyeket nem mindig sikerült elkerülnöd. Ha könyvednek van valami lényeges gyöngéje, akkor az abban a sok ismétlésben van, amit a folyton koncentrikus körökben elmélyítő módszer hozott magával. Regényed valóban sokat nyert volna, ha időt hagytál volna magadnak, s gondosan megrövidítetted volna. Kedvenc alakjaid lelki szerkezetének elemzése tűlon-túl ismétlődik, néha majdnem minden lapon, s gyakran egészen paralell kifejezésekkel. — Ez nem alkalmas arra, hogy a megismertet meghittebbé tegye. Inkább megvan az a káros hatása, hogy alakok belső életét megrögzíti, ezáltal magát az életet megállítja, fejlődéstelenné teszi. Az évek és események hosszú sora megtörik a változhatatlanság ezen gátjain, - talán nem is múlik az idő. E bajon azonban könnyű lesz egy új kiadásban segíteni. Adja Isten, hogy ez új kiadás mielőbb aktuális legyen. Szégyen volna a magyar olvasókra, ha nem úgy volna. Nagyon kíváncsi vagyok a könyv hatására, mely már bizton kezd kialakulni. Meg vagyok róla győződve, hogy a hatás rendkívüli lesz, s meghozza számodra azt a sikert, melyet senki úgy nem érdemel meg a világon, mint te. Már hónapok, - vagy talán már évek - óta nincs semmi hír rólatok. Drága kis kedvencem is egészen megfeledkezett rólunk. A régi recept szerint, - ha az ember nem kap hírt, az mindig jó jel, mert az emberek olyankor írnak legkevésbé, ha nagyon jó dolguk van, - azt kell hinnem, hogy boldog megelégedéssel élvezed életed fő müvének nagyszerű elkészültét, s az olvasás örömeiben