Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

Firenze, 1927. március 10. Kedves Miskáék! Egy hete itt mászkálunk Firenzében. Ma kirándultunk Fiesolebe, erre a helyre, ahol ti, ha jól tudom, nászúton voltatok. Meleg üdvözleteket küldünk, s ismételten gratulálunk ehhez az oly örvendetes eseményhez. Holnap megyünk hazafelé. Vilitek Sokszor csókollak benneteket Lili 92. Zagreb, [1927.] március Kedves Mihály! Teljes lehetetlenség, hogy a mellékelt levelet, melyet Czebe Gyula barátom írt nekem, ne továbbítsam hozzád. - Mindenkinek, aki megtámadott, hogy protezsáljam nálad, megírtam, hogy nálad nincs helye protekciónak, hogy az ajánlásom e kérdésben nem játszhatik szerepet s hogy érzelmi akadályaim és elvi nehézségeim vannak veled szemben ily lépést egyáltalában is csak megpróbálni. De felelhetem mindezt erre a levélre! Czebe Gyula egyik legrégibb barátom, már együtt voltunk az Eötvös-kollégiumban. Azóta közös munkák emlékei, sok érzelmi kapocs, - nagy melegség és nagy megbecsülés fűz hozzá. Majdnem egy fél élet. Most ha bármit írnék neki, kifogásnak hangzana, még pedig nevetséges kifogásnak nagy nyomora és rettenetes szellemi helyzete mellett. — Azt te is tudod, hogy tudósnak mily egészen elsőrangú, s embernek mily nagyszerű. Nevetséges, hogy ajánljam neked, - miután azt se tudom egészen, hogy miről van szó, s miután még gondolatnak is abszurd, hogy én befolyásolni akarjalak. De mikor egyik régi barátom, - ha naívságból is, - és a helyzet nem ismeréséből, de mindenesetre a legmélyebb kétségbeesésből arra kér, hogy említsem meg előtted a nevét, még akkor se tudok elzárkózni e kérés elöl, ha te tőlem rossz néven veszed is, — hogy beküldőm neked e levelet, amely lényegében neked szól, s arra kérlek olvasd el.