Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

rában, és így még most remélhetjük, hogy tavasszal jöttök. Mi útban vagyunk Jugoszláviába, s itt megálltunk 4 napra kissé skielni. Isteni szép volt, sajna már vége. Ölelünk csókolunk mindkettőtöket. Vilitek Én is sokszor ölellek benneteket. Úgy látszik Ilonka is megszerette a havat, írjál Gjurgjenovácra. 89. Susine-Gjurgjenovac, [1927.] február 1. Drága Ilonkám! Már nagyon régen nem hallottunk rólatok, tudod hogy mennyire érdekel, mit csináltok, hogy vagytok. Mihály bevégezte-e a regényét stb. hát miért nem írsz egyszer. Most, gondolom, sok dolgotok van. Olvastuk az újságban a hírt a Baumgarten-féle hagyatékról, képzelhetitek mennyire izgat az ügy bennünket is. Nagyon reméljük, hogy Mihálynak külön tűzött ki quasi egy fizetést a sok munkáért, ami az elintézéssel fog járni. Szegény Mihálykám, biztosan nagyon izgatják ezek a dolgok, és azért nagyon reméljük, hogy haszna is lesz belőle. De jó volna, ha ezáltal kikerülnétek a gondokból. Úgy gondoltuk, biztosan az ügyvédnek is tűzött ki egy fix diatát, hát akkor az Mihálynak is jár. Képzelem, milyen izgalmak vannak írói körökben, ki és hogyan és mennyit fog kapni. Talán Tibor is kifog kerülni ezen módon nehéz helyzetéből, neki is kívánnám. Bár csak filozófusoknak is csinálna valaki egyszer ilyen alapítványt. Szegény Vilim itt most elmulasztja az egész telet, pedig milyen nagyszerű munkában volt éppen az idén. Úgy kellett volna ez az idő, és most itt kell lennie még hetekig, és még egyszer ide kell jönnie a tavasszal. Ez a nagy bánatom, hogy ha már nem tudunk kereset nélkül megélni, miért nem tanultam én valamit, hogy én lehetnék a kereső fél. Akkor boldog tudnék lenni, így mindig fáj a szivem, és elkívánom magam a pokolba. Ezt a tétlenséget nem lehet kibírni, csak ölhetett kezekkel nézni, hogy a másik hogy vesződik. Ha nekem volna egy lányom, akármilyen jó módban volnék, valamit kellene tanulnia. Én már elpaccoltam. Dehát mit jajgassak neked, avval nem változtatok a helyzeten. Most olaszul tanulok, hogy ne vesszen itt hiába kárba az időm. Órákat is veszek, háromszor egy héten, könnyebben megy, ha mindjárt beszélhetek valakivel. Sok örömöm van vele és azt találom, hogy könnyebben megy, mint gyerekkoromban a nyelvtanulás. Azonkívül zongorázom, olvasok, kézimunka-