Gál István szerk.: Babits Mihály – Szilasi Vilmos levelezés (Dokumentumok) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1980)

Babits Mihály és felesége és Szilasi Vilmos és felesége levelezése

írj mielőbb: főleg egészségiekről, s a regény haladásáról. Mindig öröm mindkettőnknek hallani rólatok. Ilonkát, kis barátnőnket szeretettel csókoljuk, és öleljük mindaketten, úgyszintén téged is, Mihályom, igaz barátod Vili 85. [Róma, 1926. február 21-22.] Drága Miskáék! így néz ki Róma! Mi meg oly fáradtan nézünk ki, mint 2 gyerek, aki majdnem három hétig mindennap halálra játszotta magát. Jövő héten otthon vagyunk, s reméljük hallunk rólatok. Meleg szeretettel sok minden jót kívánunk Vilitek 86. Feldafing, [1926.] július 17. Drága Ilonkám! Nagyon köszönöm kedves kártyáidat. Mind a ketten olyan lusta levélírók vagyunk, hogy még egy bíróságnak is nehéz volna kinyomozni, hogy tulajdonképpen ki is az oka kettőnk közül, ha megakadunk a levelezéssel. De az nem baj drágám, én tudom, hogy azért szeretsz, és remélem te is tudod, hogy nagyon szeretlek, és semmi köze nincs érzelmeinknek a lustaságommal. Rengeteg mesélni valóm volna, közben Rómában voltunk, úgy szólván először Itáliában, sok fényképünk van, és szeretnék neked nagy előadásokat tartani, azt hiszem, te még nem voltál. Az itteni életünk az idén nagyon nyugodt, miután azt hittük, egész nyáron tele leszünk vendéggel, a kis szoba mindig üresen áll, mindenki lemondott. De azért nem adtuk búsulásnak a fejünket, nagyon boldogok és mindig jókedvűek vagyunk. Ismered Vili teóriáját, hogy csak buta emberek vannak mindig megelégedve, hát most úgy látszik, mintha