Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

gedtem Máriát egyedül. Addig erősködtem, míg beleegyezett, hogy vele mehessek, s vasárnap, június 1-én reggel, a hajóindulással egyidőben, nekivágtunk az esztergomi útnak. A kocsikázás nem volt veszélytelen. A bal partról golyók fütyültek át a víz fölött, Mária ugyan izgalmában félni is elfelejtett, én mégis hősi elhatározással átültem a jobb oldalára „golyófogónak". Szegény leányt odahaza borzalmas hír várta. A május 30-án Párkányba áttörő vöröskatonák között ott volt diák-öccse, ifj. Nagy Antal is, akit az ellenség többedmagával sebesülten foglyul ejtett, s szörnyű kínzások után felkoncolt. A vidám kirándulás tragédiába fulladt. Nagyék házában a holttest hazaszállításáról tanácskoztak, Mária nem hagyhatta ott családját, nekem semmi keresnivalóm nem volt Esztergomban. A bricskát még a Marx szálló előtt találtam, s későn este már újra megjelentem dömösi szállásadóimnál. Másnap reggel hajón tértem haza Pestre, a fiúknak és lányoknak beszámoltam szörnyű élményemről. Aztán izgalommal vártuk Mária érkezését. Rémlik, mintha később láttam volna mély gyászban, de további találkozásainkat nem tudom többé felidézni. * * * Június végén az egyetemen lezárták a szemesztert. A tanítók szakszervezete felszólította tagjait, hogy valamiféle tudományosagitációs munkát vállaljanak. Király György professzorommal, akivel közben szívélyes viszonyba kerültem, az akkoriban felvetődött forradalmi múzeum tervétől indíttatva, elhatároztuk, hogy a vakációt revolúciós nyomtatványok gyűjtésének szenteljük. Néhány vidéki kiruccanás után a hadihelyzet következtében tevékenységünk Budapest környékére szorult, majd, Király Györgynek a kimerítő utazgatástól, rengeteg szaladgálásától megromlott egészségi állapota miatt, abbamaradt. A nyár derekán, a sűrű koplalások s az ernyesztő tétlenség idején, egy reggel megjelent nálam Szabó Lőrinc. Nagy izgalommal közölte, hogy házigazdája, Gráf szőlőbirtokos-bornagykereskedő, értesítette Bécsből: töltsön néhány napot balatonföldvári villájában, melyet házvezetőnője gondoz. A házvezetőnő már tud róla, hogy a szünetelő vállalat ott nyaraló tisztviselőnőivel együtt, később érkező vendégeit is minden jóval el kell látnia. A kilátás káprázatos volt. Lőrinc, Gráf levele alapján vagy utólagos jóváhagyása reményében, már riasztotta bátyját, Zoltánt, meginvitált engem is, majd estig hiába kerestük Bébert, kit szintén magával akart vinni. Béber Laci ezen a napon sehol nem volt elérhető, s bár lakásán, törzshelyein cédulákat is hagytunk számára, másnap,