Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

JEGYZETEK

objektív hangvételű „hivatalos" nyilatkozattal szemben ennek az írásnak a hangja még inkább jellemzi a kor ellenforradalmi sajtója szította légkört: „Vajon miért nem hallotta Anatole France, Thomas Mann és a többi nagy emberbarát egy egész nép égretörő jajkiáltását négy és fél hónapon át, ellenben azonnal meghallotta Kunf i Zsigmond és Bauer Ottó közös panaszát... Szégyen és gyalázat, hogy egy Anatole France-nak és Thomas Mann-nak testileg-lelkileg alsórendű, förtelmes emberdudvák védelmére jött meg csupán szavuk." Kállay Miklós a Vágóhídban: 1920. január 11. 2. sz. a Lovászy Károly szerkesztette liberális élclap Színház, művészet, zene, egye meg a fene! rovatában, A Babits Mihály pávatollai. Az öszsze-visszaházasított világirodalom címmel. Az írás pedig így kezdődik: „Babits Mihály most nyakig benne van az őszinteségben. A minap töredelmes lelkiismeretvizsgálatot tartott a Nyugatban és nagy nyilvános gyónást rendezett. Most egy fordítói kötetet adott ki ez a fordított költő, s a kötethez írt előszavának első mondatában minden szépítgetés nélkül beismeri, hogy pávatollakkal ékeskedik." Eichendorff könyvének címét Szabó Lőrinc pontatlanul írja: „Aus dem Tagebuch eines Taugenicht". König György irodalomtörténész, műfordító. Heinrich Gusztáv irodalomtörténész, egyetemi tanár a német filológia tanszéken. Zola-fordítást: A Föld (L.: Kardos Pál Szabó Lőrinchez írt levelének jegyzetét). Szemle: Temesvárott megjelenő irodalmi folyóirat; két száma jelent meg; budapesti szerkesztője Tóth Árpád volt; Kardos Pál levelét Szabó Lőrinchez; Szabó Lőrinc-fordítás nem jelent meg benne. Kaposi József, irodalomtörténész, szerkesztő, a Szent István Társulat igazgatója, Dante-kutató. Téglás Géza bíró és gyorsírás-szakértő. Femmes első verse: Nyitány. „1920. jan. 5-én fordítottam" — megjegyzéssel, az MTA kézirattárában a Szabó Lőrinchagyatékban. Dr. Sidó Zoltán: közgazdasági író. Móricz Nyugatbeli szabadverse: Mors (1920. 1—2. sz.) Hevesi Iván az avantgárdé irányzatok első hazai összefoglalója. Nagy Laci: Moholy-Nagy László. Baudelaireprózaversek címlapja: (MTA kézirattárában). Bevilaqua: Borsodi-Beviiaqua Béla muzeológus és író. Bálónénál vacsoráztunk: kocsma, jobboldali politikusok összejöveteleiket tartották itt időnként. Ulain-cikk a Szózatban: Friedrich István címmel két kolumnás vezércikk a február 4-i számban, amely az ellenforradalom első miniszterelnökének pályafutását kommentálja szélsőjobb, fajvédő szempontból. Megismerkedtem Nagy Lajossal: Találkozásukat, és a naplóból is kiolvasható távolságtartást 1954-ben írt emlékezésében jellemzi: „Ismeretségünk még a Centrál-kávéház húszas éveinek elejére nyúlik vissza, de tulajdonképpen nem volt elég egyéni, sokáig nem voltak igazi közös dolgaink az életben. Nagy Lajos akkoriban délutátonként a Centrálba is eljárt, és félig-meddig a Babitsasztalhoz tartozott, bár valójában az Abbázia meg a New-York és a Japán volt a meghitt tanyája. Itt-ott már tíz éve írt a Nyugatba, nagyrabecsülték és mindig sokat vártak tőle, a népszerűsége azonban mindig zárt körű maradt. Aztán meg novellista volt, engem pedig elsősorban a költők meg a kritikai irodalom emberei érdekeltek. Idegen voltam a világában, a Móriczéban viszont otthonosan mozogtam. így aztán elsősorban mint félelmes hírű sakkozó keltette fel a figyelmemet: nemegyszer áttelepedtem az asztalához, amikor Tóth Árpáddal vagy Mikes Lajossal félreült a fehér-fekete bábokat tologatni; partit én magam mindössze egyet veszítettem vele szemben: másodikba tökéletesen fölösleges lett volna belekezdeni. Nagyon imponált tudásával, a logikájával; a rejtélyes múltával is, amikor Schöpflin bácsitól megtudtam, hogy 'darabont szolgabíró volt', meg hogy 'rettentően erős ember' és 'operaénekes is lehetne'. Csak hát túlságosan fiatal voltam még, és éppen a lényeg nem von-