Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
JEGYZETEK
zott igazán az írásaiban, a rideg tárgyilagos és szürkeségével szinte tüntető előadásmód. Eredeti és szüntelen teoretizálása és gazdag ötletei annál inkább; azok legalábbis mulatságosok voltak. Akkortájt a legradikálisabb szociológiát forrasztotta egybe a szerelmi ösztönélet legradikálisabb elméletével ... Sokszor úgy hatott, hogy humorizál; humora azonban mechanisztikus volt, s nem szórakoztatni akart, hanem szüntelenül leleplezni, védpáncélokat átmarni, és megvetette a fantázia szokottabb formáit és színeit. A torzkép lengette benne a kalapját a polgári józanság és megszokottság felé, baudelaire-i gúnnyal. Én bírtam, sőt szerettem ezt az epatirózó, hideg humort, amely talán egyik változata volt az altkor divatos ún. expresszionista, pontosabban dadaista vicceknek. S úgy rémlik, írtam is valamit Nagy Lajosnak egy későbbi groteszk kis kötetéről, melynek Képtelen természetrajz volt a címe." (Utolsó napom 'Lajos bátyáimmal. Csillag, 1955. február; kötetben: A költészet dicsérete. 1967.) Ma fordítottam egy verset a Femmes c. kötetből: Az MTA kézirattárában található A madame xxx, a később megjelentnél sokkal erősebb változata, ezt készíthette ekkor. L. : még február 2. Babitsnak írt levelét Kortsák Jenő: Szabó Lőrinc a kéziratban tévesen Ernőt ír; novellista; az MTA kézirattárában lévő kéziraton (Ms 4699/67.) a címe is fel van írva: Iskola u. 13. Dohány jövedék. I. emelet; az általa mutatott Bayros-illusztrációkkal jelenik majd meg az Era to. Fordítottam a Múzsa számára egy Dehmel-verset: A magyar Múzsában nem jelent meg. Siklóssy László kultúrtörténész, művészeti író. Fuchs műveit követő műve: A régi Budapest erkölcse I— III. (1921—22). Révai Mór: könyvkiadó, politikai író. Az öreg doktor: Dr. Mikes Lajos, Szabó Lőrinc későbbi szerkesztője Az Est-lapoknál és utóbb apósa. Tóth Árpád műfordításkötete: Nagy Zoltánnak március 7-én írja: „Fordításköteteket gyártok" (L.: Tóth Árpád összes művei. 5. Levelei. 1973.); akkor ebből a kötetből nem lett semmi. Haggard: Salamon király kincse: Fai Jakab fordításában 1896-ban megjelent a Singer és Wolfnernél. Szabó Dezső és Babits újra beszélgetésbe kezdtek: Egy későbbi, szintén akaratlan találkozásukról Tóth Árpád számol be május 6-án Bródy Pálnak: „a múlt héten Babits és Szabó Lőrinc társaságában véletlenül összeakadtunk a Gellért oldalán Szabó Dezsővel, aki a legbravúrosabb fölénnyel feledkezett el mind a Babitscsal, mind a Lőrinccel való feszült viszonyról, s egy elegáns gesztussal valamennyiünket feltolt Szirtes úti kéjlakába, mely csakugyan kéjlak, sok szobás, sok erkélyes, nagy könyvtáros remek hely! Miből, oh, Uram, miből?" (i. k.) Nagy Mária úrhölgy: L. : Békés István emlékezését. Holnap vonulnak be a fehérek Debrecenbe: Az új Nemzedék kiküldött tudósítója utólag, a 14-i számban számol be az eseményekről Horthy katonái Debrecenben címmel. Szabó Dezső cigányzenekar-kísérettel vonult a Petőfi szobor elé: Az Új Nemzedék március 16-i száma így számol be az eseményekről Március Idusa címmel. A Petőfi szobor előtt alcímű részben ezt írja az „ünnepségről", amely fokozatosan vezetett a fajvédő uszításhoz: „Hideg, szemetelő esőben a polgárok ezrei vonultak föl a Rákóczi-úton a Petőfi-szobor elé, zászlók alatt haladtak a különböző testületek, szervezetek, a menet élén egy tiszti szakasz ment, az ébredők lobogójával, mögöttük hatalmas cigányzenekar. Több mint félóráig tartott az ünneplők felvonulása és hatalmas körben helyezkedtek el a Petőfi szobor körül. .. . Legelsőnek Szabó Dezső beszélt a szobor talapzatáról az ifjúsághoz. A keresztény irodaiam harcos vezérét tüntető meleg ovációval fogadta a közönség és tüzes szónoklatát percekig tapsolta. Utána Bakó László szavalt, majd Haller István kultuszminiszter beszélt... Haller miniszter után elszavalta Resik Gyula főhadnagy a Talpra magyart, majd Székely János államtitkár a keresztény-
