Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI VERSEK

figyelve a szabad és friss csapiárost, a hömpölygő Missourit, figyelve a hatalmas Niagarát, figyelve a bivalycsordákat, amint a síkokat lelegelik, a szélesmellű, bozontos bikát; miután földet, sziklákat, öt hónap virágzását láttam, csudálkozásomat látták a csillagok, eső és hó, megtanulva a sokszavú rigó füttyét és a sziklai sólyom repülését és egy estén meglesve a hasonlíthatatlan remeterigót a lápcédruson: magányosan dalolok Nyugaton és játszok egy új világ számára! 20. Huszonnyolc ifjú fürdik a parton, huszonnyolc ifjú, s mind oly kedvesek ; huszonnyolc asszonyéletű év s mind oly magányos! Partmenti csinos házában szépen és gazdagon öltözve nyugszik a lány az ablak függönye mögött, leselkedik. Melyik a legkedvesebb közülük neki? Ah! a legrútabb szép neki. Hová indulsz, úrnőm? Mert látom, amint már a vízben lubickolsz, pedig még szobádban állsz egész csendesen. Táncolva kacagva futott le a partra a huszonkilencedik fürdőző, a többiek nem látták a lányt, de ő látta őket és szerette őket. Az ifjak szakálla nedvességtől csillogott, víz csurgott le hosszú hajukról, kis patakok futottak át a testükön. Egy kéz simítá végig őket láthatatlanul, remegve csúszott tova halántékukon és hátgerincükön. Az ifjak hanyatt úszkáltak, fehér testük ívelik a nap felé és nem kérdezik, hogy ki fogja meg őt, nem tudják, ki piheg annyira és hajlik meg lebegő, lendülő ívben, nem is sejtik, kit szórnak be vízsugaraikkal. Áradó zenével jövök, cintányérokkal és dobokkal, nemcsak híres győzelmekért játszom indulókat, legyőzöttekért és meg vertekért is játszom. Hallottad, mily jó az: a csatát megnyerni? Azt mondom neked, hogy elesni is jó, mert a csatákat ugyanolyan lélekkel vesztik el, mint amilyennel megnyerik.