Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI VERSEK

áldott örök szerelmesem a halhatatlanság köszöntse! 1917. március 28. LA VIE ANTÉRIEURE (BAUDELAIRE) Sokáig éltem pompás, borongó csarnokokban, hol alkonyok sugara ezernyi szinben reszket, s a karcsú oszlopok, ha az esti fény kilobban, mint büszke bazalt barlang, felszökve meredeznek; egek kékjét ringatja a tenger tiszta tükre s amíg csodás rejtélyként lágyan olvasztja át kavargó akkordokba zsongó, szelid dalát, — alkony szivárványszine szikrázva száll szemünkre. Itt éltem én szendergő gyönyörbe elmerülten, az élet : azúr, hullám s hűs csillogás körültem ; rabszolga sereg hajlong, — felém test illat árad —, ébenszinű karuk nagy pálmalegyezőt ingat; bús homlokomra némán suhanva hull a bánat s a fájdalom gyönyörtelt, bágyadt szenderbe ringat. 1917. március 28. RIEN LOIN D'ICI (BAUDELAIRE) Im: szent szobája rejtekében, hol e lány büszkén és kevélyen, nyugodtan s minden kéjre készen kezével hűsítgetve keblét, míg karjait párnái rejtek, hallgatja a siró medencét: itt van Dorottya kis szobája. — A tó s a szél kint valahol