Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI VERSEK

zokogva oly furcsán dalol, ott ringatózik enyhe álma. Selyem ágyán nyújtózva hosszan a pompás rózsatest világol olaj s a gyanta illatától. — S virágok nyílnak a sarokban. 1917. március 28. LA FONTAINE DU SANG (BAUDELAIRE) Ügy érzem néha, mintha siró ritmusba folyva csörgedező forrásként a vérem szétomolna, örökkön hallgatom, hogy sír, morajlik árja, de az izzó sebet kezem sosem találja. Az uccák zárt terén keresztül folydogálva a járda köveit kicsiny szigetbe zárja s a vándorok tikkadt szomjúságát kioltva mindent bíborra fest vörössen égő foltja. Mérges boroktól kértem gyakorta vak gyönyört, csittítgatván a rémet, mely egyre csak gyötört; — óh a részeg szem tisztább, és a fül finomabb ! Szerelemben kerestem felejtő álmokat, de a Vágy énnekem már csak egy örök tűpárna: a vérivó lányokat forró vérrel kínálja! 1917. április 15. CRÉPUSCULE D'UN SOIR ROMANTIQUE Az est közéig; a tájék halkan homályba hull; mint szép borongó oltár omlik fölém az égbolt —, langyos zenével szívem sír láthatatlanul s a lomha fellegekből kikandikál a félhold.