Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
DEBRECENI VERSEK
A VISSZHANG (HEINE) 1. Lovas üget a bércen át, — A ló oly csendbe lép — „Ah! kedvesemnek karja vár-e rám, Vagy tán a síri éj?" Viszhang szól, hangja mély: „A síri éj !" 2. Tovább üget a bús lovag — Ajkán sóhaj szakad: „Mért kell a sírba szállnom ily korán? Mindegy! nyugalmat ad!" — A mélyből hang riad : „Nyugalmat ad!" 3. Arcára bánat könye hull, Bánattól csillogó: „Csak sírom ád örök békét nekem? Ügy hát a sírba' jó !" — Tompán rábúg a szó: „A sírba jó!" 1915. november HA ESTE ... Ha este, pilláinkon borús álom-sereg, álmunkban szomorúság köde kavarog s kelnek szivünkben édes, szendergő dalok — a múltból kedvesünknek árnya közeleg:
/
