Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
DEBRECENI VERSEK
áhított teste tiszta mézillattal lebeg, •— míg lelkemből kizengve forró szerenád kedves kígyójakánt karolja derekát — kéjes vágyakban égve lázasan remeg: köszöntlek, Pantéleia, azúrhab, hópehely, arany mámortól csorduló arany kehely! Forró öledbe hajtva fáradt fejemet elalszom, tán örökre, keblednek illatán mámorba ringva e szent csókos éjszakán, mely félve lebben át lázálmaim felett... 1916. november 29. LELKEM ANTIK ROMOKNAK MÁSA Lelkem antik romoknak mása, szél zúg az omladék felett; ódon folyosók mély kongása riogatja a rémeket; kővé dermedtem állok : így jó ! — Halálos csönd, por, szürkeség, kongó boltívek, szürke ég, — sziszegve suhan el egy kígyó. Kél a hold, mint lágy ezüstgolyó, hűs fény zuhog rám : ezüstfolyó ; — távol mezők fénye szememben. Jönnek az éjek hosszú sorban s én hallgatom kábult álomban: a bús Idő mint száll felettem ... 1916. december 30. DIENES KATÓ EMLÉKKÖNYVÉBE Hideg téli éjszakán, szomorún-szép éjszakán tűnt nyarakról, sugarakról, elröppent kék madarakról álmodozva, álomfátyolt szövögetve, mindig fájva, mindig áldva dalba kezd a bánat:
