Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI DIÁKÉVEK

olyan, mint egy futurista szőnyeg, színekből és vonalakból áll, gyönyörű szép és olyan bársonyos fényű; félkörben pedig a távoli kék és a közeli zöldes hegyek, — egyszóval érdemes volt felmenni, bár meg is áztunk és a szél úgy fújt ott a csúcson, hogy azt hittük, mindjárt lefú onnan. — Látod, Lőrinc ilyeneket csinálok, hegyet mászok, fürdők, sétálok, és nem dolgozom semmit. Mostanában gyönyörű holdvilágos esték vannak és így este is kint sétálunk a parton. Itt Tokajban el tudnék tölteni nagyon sok időt. Nagyon szeretek itt lenni. A Tisza minden percben más hangulatot ad az embernek, és minden helyen. Ha kiülök egy fűzfa alá a partra, nem tudok odafigyelni arra, amit olvasok. Persze nem lesz ilyen kellemes, ha itt lesznek Klárika és Irma. Tudod, mennyire szeretek egyedül lenni, a természetet meg csak egyedül tudom igazán élvezni. Ha ők eljönnek, velük maradok még egy-két napig, aztán megyek haza. Pedig milyen rossz lesz most otthon, ha olyan sokan leszünk! Nehéz lesz dolgozni, pedig már igazán muszáj! Menj ki anyukához, Lőrinc, olyan egyedül van, legalább beszélgettek egy kicsit. Nekem pedig írjál, de minél előbb, mert akkor már nem kapom meg. A cím: D. K. Tokaj, Dienes Gyula úr leveleivel. A mi utcánknak nincs neve, hacsak nem: Tiszapart. Az ilyen a legszebb utca a világon. Nem gondolod, hogy én még egyszer természetbolond leszek? Annyira imádom most is és tudhatod, hogy ez igazi érzésem. Ez a legnagyobb és legszebb ! A síkságot épp úgy tudom élvezni, mint a hegyeket. És a tenger? És Itália? ... Szervusz, kis barátom, légy jókedvű és írjál. Kató Budapest, 1918 szeptember 4. Édes Lőrinc, nagyon jó Pesten, itt ülünk anyukával egy tejcsarnokban, a nap süt, és tervezgetünk. Míg el nem mégy, nem írok levelet, a címed megírjad, ha nem találkoznánk idefent. Címem : Elnök u. 12. Szervusz. A viszontlátásig csókollak Kató Édes Lőrinc, Budapest, 1918. szeptember 16. megkaptam egy lapodat, igazán nem szép, hogy ilyen soká írtál. Várom a leveledet, és majd azután én is írok levelet. Van sok írni valóm. Ma iratkozom és ez igen nagy dolog, mert könyökkel is kell dolgozni, amint mondják. Jól vagyok, csak egy kicsit egyedül. Várom nagyon a leveledet, írj sokat és sokszor. Szervusz. Üdv. Kató 63