Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI DIÁKÉVEK

SZABÓ LŐRINC ÉRZELMES ROMÁNC melyet a szerző egy régi kertben 1921 őszén dúdolászott, amikor nagyon öregnek hitte magát és mindenkit. A kert, ez volt az a kert... Itt ültünk a sok őszi bokor közt; Itt éltem, itt „lebegtem" a „mennyország és a pokol" közt. Szép voltál, fürge diáklány s én félénk, nagy fiu voltam; csókoltam volna ha kéred, lábad nyomát is a porban. Szegény fiu, gyáva, ügyetlen s csúnya — ruhája lompos ... Csúfoltak: Jó latinista, és „hajára nézve" bozontos! Bozontos és bolondos .. . — Nem baj, emléknek ez is szép! Vagy úgyis elég, ami százszor jobban fájt... És ma az is szép . .. Sétáltunk és tanultunk, „átvettük" a másnapi leckét. Neked ez volt jó, nekem az, hogy veled tölthettem az estét.