Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
JEGYZETEK
tozat). Az MTA kézirattárában Ms 4699/67. sz. alatti kéziratot a katalógus bárha Babitstól származónak tünteti fel: ezen van a Pávatollakról írt feltételezett Babits-utánzás, a Kisnapló szerint is Szabó Lőrinctől származó Dehmel-fordítás, a Venus Perversa (a fordítás az eredeti versnek csak az első felét tartalmazza), valamint Aretino: A bujaság szonettjeiből címen közölt versének fordítása. A Kisnapló jelzi, hogy Bovie A lányok szíve c. versét szintén Szabó Lőrinc fordította, erősen valószínű, hogy a párversét szintén ő magyarítja. Szapphó: Dal az el nem jött leányról című versének harmadik sora megegyezik Szabó Lőrinc diákkori, kötetünkben is közölt fordításával; a versnek teljesen eltérő változatát szőtte bele Babits a Laodameiába, az Erato-beli szöveget ellenben beiktatta Babits Az európai irodalom olvasókönyve idézetei közé a fordító megnevezése nélkül, ahol más esetben saját fordításait is megjelöli (lásd: a Gál István gondozásában megjelent fogalmazvány, 1978.) Semmilyen tárgyi nyom nem maradt a következő fordításokról: a Homérosz, Anakreon, Meleagrosz, Markosz A., az egyik Paulosz Sz. (Markolom a mellét... kezdetű), Diophanész, Gallus, Martialis, az egyik Petronius Arbiter (A hitves és a fizetés), az egyik Chenier (Egy ifjú panasza), Bürger, Cantel, Günther, Píron, a Musset vers befejező része, az egyik Baudelaire (a magyar Fleurs du Mal-ból kihagyott Les promesses d'un visage fordítása, az: Egy arc ígéretei), az egyik Verlaine (Roukine hercegnő), Mallarmé, a három Whitman, és a két Louys versekről. Gamiani: Gurgani 11. századi perzsa költő verses szerelmi regénye, a Visz-i Ramin (1048) Európában Gamiani címmel terjedt el. Babitsot rútul megtámadta Lendvai: Az Üj Nemzedék március 21. számában a Könyvespolc rovatban: Ady Endre és az igazság címmel támadja Babitsot, aki az ő Ady elmenetele című versével kapcsolatban a Tanulmány Adyról c. Nyugat-cikkében (1920. 129. kk.) ezt írta joggal: „Ezektől a tisztelőktől Ady szelleme undorral fordul el." L. még: Szabó Lőrinc 1920. február 22-i Babitsnak írt levelét. Babits, Tóth és Én csinálnánk meg a Fleurs du Mal-t, egy év alatt: L.: Tóth Árpád 1920. május 6-i, Bródy Pálnak írt levelét: „Baudelaire-t fordítgatom, mivel a Táltos végre leszerződötta Babits—Szabó Lőrinc—Tóth-triásszal eme műre, havonkénti 1000— 1000 koronát fizetvén egy éven keresztüliglen, mikorára is elkészül majd a nagy mű, igen." A kötet végül csak 1923-ban, a Genius könyvkiadónál jelenik meg. Egy Bovie-verset: Pontos címe Ce que c'est que le coeur des filles (Parodie). A Parnasse satyrique du XVIII. e siècle, Jules Gay gyűjteményét Apollinaire adja ki ismét jegyzetekkel ellátva. Ebből a kötetből fordították az Erato Bouffiers- és Voltaire-verseit is, amelyek a két Bovie-verssel egy blokkot alkotnak. Egy Kincs nevű debreceni diák: Kincs Gyulának, Ady tanárának a fia; debreceni barátai üzenetét hozta el. Kincs Elek a Petőfi Irodalmi Múzeum Szabó Lőrinc-kiállítása alkalmából leírta emlékeit a költőről. Ebben az emlékezésben így idézi fel ezt a jelenetet (emlékezése címe: A kenyér): 1920 tavaszán Újlakon jártam és édesanyám egész kenyeret pakolt, édesapám pedig nagy siláp hasa-szalonnával tetézte meg és egy üveg finom szilvóriummal, ha netán gyomorbántalmaim lennének, csak igyak belőle egy pohárkával és meggyógyít egészen. Amint megérkeztem Debrecenbe, Gulyás Palival és Békés Pistával találkoztam a főtutcán. Közölték, hogy Lőrinc megint beteg, padlásszobában didereg, valahol a Nyugati pályaudvar környékén, a Nagykörúton. És éhezik. Mondtam, hogy fele kenyeremet és fele szalonnámat átengedném neki. Gulyás Pali felujjongott, hogy éppen ezt szereti Lőrinc, mert a bátyjától, aki pap az Erdőháton, ezt szokott kapni. Békés
