Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
DEBRECENI DIÁKÉVEK
kínosabban suhan át az öntudatos szíveken az a kérdés, hogy mért nem lehetünk mindnyájan együtt? Ó, csak most vesszük észre, mily nagy boldogság volt, ha egy-egy ünnepnapon mindnyájan együtt lehettünk a családi asztal körül. De ne utasítsátok vissza, ha ebben a zord és vérrel kevert időkben is azt mondom néktek: „örüljetek, mert megszületett a megváltó!" Valóban lehetnek, akik előtt nevetségesnek, gúnynak tűnik föl e szó: öröm, különösen a mostani súlyos napokban, de én lelkem egész meggyőződésével állítom mindenkorra, hogy a karácsony ünnep nekünk, és az egész világnak mindenkoron a legnagyobb örömet jelenti. Igaz, hogy ezt nagyon nehéz átlátni, de mégis csak kell érezni! Nehéz, mert az emberiség, maga a keresztyén világ is, nem ismeri a karácsonyi, sőt mondhatjuk: az igazi keresztyén öröm lényegét. Ha ez az öröm sejtelemszerűen fel is csillan lelkünkben, korántsem lett még állandó világossága a mi életünknek. Annál szükségesebb évről évre megújítani ennek az örömnek a hirdetését, míg csak el nem jön a tökéletes karácsony, amidőn minden ember megérti, minden elme megérti ennek az örömnek mindenható szentséges erejét. Avagy gondoljuk csak meg: mi a földi ember számára az igazi öröm? Öröm a gyönyöködés a külső világ rendjében, szépségében. Öröm a becsületes munka. Öröm a siker. Öröm a szeretet, ami a mi szívünkből árad másokra, vagy mások szívéből sugárzik mireánk. Öröm a hitvesi bizalom és ragaszkodás; barátaink s embertársaink becsülése, a társadalom kölcsönös támogatása, hazánk boldogsága, anyaszentegyházunk virágzása. És ki vonhatná kétségbe ezen örömök tisztaságát? De viszont nem úgy van-e az, hogy annyira ez örömökhöz kötjük életünket, hogy azoknak elvesztésével, nélkülözésével kietlen pusztaságnak tekintjük az egész világot, mely számunkra örömet többé nem terem? Pedig látjátok K. T.!, hogy a karácsonyi ünnep még ezen tiszta örömökön is felette áll. Ezeknek romjai felett is megjelenik a karácsony szent angyala és egy új világ örömforrásait nyitja fel számunkra. A karácsonyt az idők rendes folyása nem tudta a maga dicső fényére felemelni, azonban a háború áldozatainak, szenvedéseinek pusztító áradata elvezet bennünket ama dicső szózathoz: „Örüljetek, mert megszületett nektek a Megváltó!" Ö, ez a szó nemcsak a jólétre, a békés nyugalomra indít, hanem egyúttal bevilágítja a szenvedések, nehéz küzdelmek ösvényeit, a föld minden siralomvölgyét, minden gyarlóság útját, sőt magának a halálnak mélységét is. Az angyali szó azonban a veszélyben erőt, vigasztalást, kegyelmet, életet ígér, sőt biztosít nekünk. Nos. nem érezzük, minél több e földön a bűn s a tévelygés és ezeknek kísérője, a
