Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

jelenti, hogy szerelmes levelet várok Tőled, csakhogy legalább többet, intimusabban és melegebben írjál, ha tudsz. — Ha nem tudsz, megvárom a tavaszt, Te tatárfejű, aztán majd csak megint sírunk egymásnak. Pedighát egy meglepetést is tartogatok Néked. Nem tudom még lesz-e, nem lesz-e, ezért még nem is említem. Lányról van szó, aki szép és talán okos is, és aki talán Téged is meg engem is, meg kedves jóbolond mindannyiunkat fog szeretni. Ránkférne, bizonyisten. November 21., reggel Most azonban még egyszer vissza kell térnem a lapra. Ugyanis sem a Pestről becsempészett újságokból, sem a Pestről jövőkből pontos képet nem tudunk Pestről. Mi van az egyetemmel, zsidókkal, munkásokkal és főképpen az irodalommal? És ez az, ami végzetesen összefügg a mi dolgunkkal. Vajon a Kosztolányi és Schöpflin fehérfényű neve ellensúlyozhatja a szivárvány hét színét? Mit gondolsz Te, aki benne élsz a slamasztikában? Igaz, Hajnalka húgodtól hallottam, hogy Te vmi Barbusse-t is fordítsz. Mi igaz ebből? És mi van Omár Khájjámmal? És egyáltalán mit csinálsz? — Éntőlem persze ezt nem lehet kérdezni, mert én semmit se csinálok, csak a lap, a lap járja folyton. Még azt is akarom mondani, hogy ha a változott körülmények miatt Tóth Á. nem tud hazajönni, segíts rajta vasutas összeköttetéseid révén, mert úgy várjuk, már, mint a messiást. Különben az éjjel azt álmodtam, hogy hazajött. És gyere Te is haza egy kicsit, mert így levélben mégsem beszélheti ki az ember magát, különösen, ha a levelezés nagyon egyoldalú. Az este csináltam egy hóembert (gyönyörű, öles hó volt), és ma reggelre szétolvadt, esik az eső, undok idő van. Ha hazajönnél, kijönnél sokat hozzám, nagyszerűen éreznénk magunkat; kész lesz a jövő héten a könyvkasznim, csak már a könyveim is jönnének haza. Kardosnak átadtam a levelet. Béberrel most fogok találkozni, együtt visszük le a levelet hozzátok, ő is írt. Artingert szeretettel és hálával üdvözlöm. Azt a délutánt, melyet egyszer együtt töltöttünk, nehezen gondolom elfelejthetőnek. Gál Lacit is öleld meg helyettem, és mondd meg Neki, hogy pár napon belül ő is kap tőlem levelet, melyben sok furcsa dolgok lesznek valószínűleg és ép' ezért nem írhatom még most meg. Ama bizonyos nőről lesz szó, kit már említettem.