Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN

ágyazik, egy közös célba torkollik, amelyeket már az előbb kifejtettem. Tehát ezen 10 ifiembernek néminemű jogokat adni az általuk ilyenné kivajúdott lapnál morális és felelősségbeli kötelesség, lévén ez az egyetlen kritérium és biztosíték arra vonatkozólag, hogy a lap tényleg, olyan lesz, amilyenné lenni óhajtjuk. — Gyakorlatilag pedig ugyanez áll, mert a beérkezett írók részben számbeli kicsinységük, részben munkásságuk többrendbeli lekötöttsége folytán nem bírják a lap terjedelmét biztosítani, már pedig bizonyos jogfosztások, vagy erre irányuló törekvések esetén a fiatalok egységes állásfoglalása várható; ami viszont nem destruktív, hanem ellenkezőleg építő szándékú, mely építést ők azonban csak hatáskörük csorbíthatatlanságával vélik elérhetni." Ezt persze csak akkor mondhatom meg, ha tényleg van illetve lesz legalább a revü tekintetében valamelyes világnézetbeli közösség és összetartás. Remélem, hogy itt nem fogunk a magyar közélet után igazodni. Ezen szónoklatom befejezésében követelni fogom, hogy a lap segédszerkesztését és pesti szerkesztőségét bízzák ránk. A segédszerkesztést, míg Debrecenben leszek, magamnak tartom fenn, míg a pesti dolgot Neked szántam. Ezzel elérjük a kéziratok megválasztásába való tekintélyes beleszólási jogunkat, és azt, hogy a Te kezeden menvén át a pesti kézirat, pozíciónk előnyösen megmagasodhatik. Azt hiszem, ez a megoldás teljesen megfelel ízlésednek, annál is inkább, mivel pénzmag is várható belőle, fixum, ami szintén nem megvetendő valami. Holmi szemrehányásokról is van szó leveledben, mellyel én illettelek volna Téged. Kereken tagadom ezt, édes Barátom, mert eddigi működésed a legszálkakeresőbb ember is csak meleg parolával illetheti és semminemű gáncsoskodásról sem lehet szó, csak háláról és elismerésről. Valami félreértés lehet csak, és én sietek ezt is expiálni. Teszem ezt annál is inkább, mert igenis most morogni fogok. Mégpedig azért, mert úgy tetszik nekem, hogy Pesten kissé lefagyott a szeretet (a hitet és reményt nem is említve) vagy legalábbis irányomban hűlt egy cseppet. Ügy 10—20 fokot. Az én igen kedves Barátom, Lőrinc, ki lelkem férfiaknak szánt részéből egy jó csomót elharácsolt, nem jól sáfárkodik e drága zsákmánnyal, nem ápolgatja hímes cserepekben az én szeretetem virágait. De én megértem. Sok mindennel terheltem és zaklattam az én Barátomat, még leveleket is írtam Neki, halomra, százrőföst, elvévén Néki drága idejét. No nem baj ! Utáltál Te már engem, Lenci, régen nagyon, amikor is én mindig szerettelek, én rajtam ez a kis havaseső se változtat. Mindig igen nagy szeretettel gondolok én Terád. — Persze ez nem azt